Ottorino Respighi, olasz komponista, zenetudós, dirigens, a zenei impresszionizmus jelese. Bolognában látta meg a napvilágot éppen ma 145 esztendeje, 1879. július 9-én. Abban a kivételes szerencsében volt része, hogy első tanára maga a zongoratanár édesapja lehetett. Nem csoda, Ottorino már kamaszfejjel komponált. Rendhagyóan alakult az élete, ugyanis a századfordulón szerződést kapott a cári orosz színház zenekarának első hegedűsi posztjára. Hangszerelést ott nem mástól, mint magától Rimszkij-Korszakovtól tanult. Művein a mesteré mellett Debussy, és Richard Strauss hatása is látszik. Később két esztendőn át Berlinben élt, majd 1913-ban Rómában, a Santa Cecilia konzervatóriumban nyert el egy tanári állást. Ahogy gyakorta megesik, ő is szerelembe esett egyik tanítványával, ám ők össze is házasodnak. Felesége később maga is komponált, nevet szerzett. Respighi karrierje tovább ívelt, idővel a konzervatórium direktora lett, azonban az utókor nagy-nagy szerencséjére hamarosan lemondott, hogy csak a komponálásnak szentelhesse életét. Szépséges szimfonikus költeményei: Róma kútjai, Róma fenyői, Róma ünnepei máig népszerűek. 1921-ben megírta legsikeresebb színpadi művét, Csipkerózsika című operáját. Gyakori utazásai során ismeretséget kötött Kodállyal, Ravellel, Schönberggel, Sztravinszkijjal. 1932-ben hazája akadémiájának tagjává választották. Alig négy év múlva, 1936. április. 18-án távozott az élők sorából. Zenei örökségét az őt hatvan évvel túlélő felesége, Elsa Respighi gondozta.
