Levél érkezik gyerekkorom 300 éves városából, örök szerelmem Törökszentmiklósomról. Mindannyiszor öröm, amikor onnan keresnek. Így történt most is.
Íme:
Szeretettel várunk
június 9-én 18 órától a 20 éves a Törökszentmiklósi Kalendárium alkalmából rendezett estre.
Üdvözlettel: Csőke Tibor és Galsi Zoltán
Mennék, utaznék én, ám ezúttal, sajnos, nem tehetem. Írom is a választ rögvest:
Kedves Tibor, kedves Zoltán!
Nagyon köszönöm, hogy gondoltok rám, és meghívtatok a szép és jeles évforduló kapcsán, hogy Veletek lehessek ezúttal is. Sajnos, tekintve a késői kezdést és az én autónélküliségemet, most csak lélekben lehetek és ünnepelhetek ott köztetek. Elküldöm hát magam helyett Hárman nyárban című friss írásomat, abban a reményben, hogy az a megtiszteltetés éri majd részetekről, hogy bekerülhet a Kalendárium egyik, immár élete második húsz évében megjelenő számába.
Barátsággal, öleléssel és gratulációval, András
Válasz a válaszra:
Kedves András!
Köszönjük, és természetesen gondolunk rád a meghívással, mert Te is része vagy a kalendáriumnak. Most, átnézve ezt az elmúlt időszakot derül ki, hogy mennyi írás is gyűlt össze a kalendáriumokban. A 20 év alatt nagyjából 6500 oldal (még leírni is sok!) jelent meg. Arról nem is beszélve, hogy mennyi óra az életünkből. És ez csak hobbi… Persze jóval több annál, ez szerelem. Amikor megszületett az első gyermekem, egy barátom azzal viccelődött, hogy mi lesz a gyerek első szava: a kalendárium – mondta.
Az írást nagyon köszönjük, és nekünk megtiszteltetés, ha megjelenhet. Írjál még sokat. A következő húsz évben is számítunk rád.
És várunk Törökszentmiklóson!
Zoli és Tibor
Így aztán utazok én is, velük vagyok, közöttük, lélekben-gondolatban, mint már annyiszor. És készülök, hogy mielőbb valóságosan vonatra ülhessek.
