A szerencse fia, vagy lánya, nem tudom, hogy van ez náluk. Arról a 83 kilós teknősről beszélek, akit a floridai Kay Westen tegnap engedtek vissza a tengerbe, miután halászzsinórokba keveredett a sziget Sombrero Beach nevű partszakaszánál. Rosszul indult tehát a napja, de igazi happy enddel folytatódott, így ugyanis megmenekült a méltatlan haláltól. Gondolom, azóta sem sejti, hogy csodás megmenekülésének – ha áttételesen is – köze van a Nobel-díjas amerikai író Ernest Hemingway-hez. Pedig van: nemhiába nevezték el őt, az író beceneve után, Papának.
Ugyanis az immár hagyományos Hemingway-hasonmásverseny résztvevőinek egy csoportja engedte vissza Papát a tengerbe, a grandiózus rendezvény egyik attrakciójaként. (Nagy volt a felhajtás, kihirdették a Hemingway novellapályázat, győztesét is, emellett bikafuttatás zajlott műbikákkal, sőt horgászversenyt is tartottak.)
Említett teknősnek tehát fogalma sincs róla, minek köszönheti szerencséjét. Nem is sejti, hogy ez a hasonmásverseny már a 41. volt a sorban, s a korábbi győztesek alkotta zsűri döntött arról, hogy a 135 induló közül ki legyen az első. (Nem lehetett könnyű dolga a döntéshozóknak, mert a versenyzők mindegyike hasonló szakállt hordott, mint a Papa annak idején, ruházatuk is az övére hajazott.)
A verseny második fordulójára tegnapelőtt került sor, a győztest pedig tegnap este hirdették ki ama híres Sloppy Joe’s Bar-ban, ahol maga Hemingway is sűrűn poharazgatott annakidején.
Tán mondanom sem kell, nem én lettem a győztes. Számos oka van ennek. Leginkább az, hogy nem indultam a versenyen. Hol vagyok én tehetség dolgában Hemingwaytől… És egyelőre a szakállam is hiányzik.



