Clinton Eastwood Jr., Hollywood legnagyobb legendáinak egyike, 93 éves vagy immár. Azt olvasom: 76 filmszerepre és 46 rendezésre lehetsz okkal-joggal büszke. Én – noha néha annyinak érzem magam – messze vagyok még attól, hogy – hasonlóan hozzád –, hét híján százéves legyek. Te világhírű vagy, én valamelyest szűkebb körben ismert. Lehetne emiatt kisebbségi érzésem, de ezúttal úgy döntöttem, nem hagyom magam. Miért is tenném? Kortársak vagyunk, két férfiember, te és én ugyanazon bolygón. Máskor születtünk, máshol születtünk, mindkettőnknek egy élete van, voltak kudarcaink (nekem több), sikereink (neked több), mindkettőnknek voltak hódításai (neked több, de az enyémek csodásabbak), te magas vagy, én alacsonyabb, nagy dolog, akár fordítva is történhetett volna.
1930. május 31-én, a távoli San Franciscóban láttad meg a napvilágot, 5,2 kilóval érkeztél az életbe, és a nővérek a kórházban a Sámson nevet ragasztották rád (nyilván a sok hajad okán).
Én, háborús gyerekként, jóval később születtem, anélkül, hogy megkérdeztek volna, akarok-e világra jönni. Vajon engem is becéztek a nővérkék?
Később iskolásként nem arról voltál híres, Clint, hogy jó tanuló vagy, imádtál bulizni, és több iskolából is kirúgtak.
Ami engem illett, végig jó tanuló voltam, s egyetlen iskolából sem rúgtak ki. (Kicsit irigyellek ezért…)
Te a húszas éveid közepén léptél fel először színészként, ám viszonylag sokáig csak kis szerepeket kaptál, B-kategóriás filmekben. Emellett, többek között kukásautó vezetéséből tartottad fönn magad.
Én, majdan, a saját húszas éveim közepén ifjú tanársegédként az itteni Műegyetem egyik tanszékén dolgoztam, 1300 forintos havi fizetésért. (Sikertörténet, ha úgy vesszük…)
Igazi karriered 1959-ben indult, Rawhide című, 8 évados, 217 epizódos westernsorozattal.
1959 az érettségim éve, és Gabi a szívem ügyeletes választottja. Szerelmünk mindössze két évados, korántsem 217 epizóddal.
Neked Sergio Leone úgynevezett dollár filmtrilógiája, köztük A Jó, a Rossz és a Csúf hozta meg az igazi ismertséget (1966).
Ez idő tájt diplomáztam, ismertség még sehol.
Mindhárom dollár-filmben „szerepet kapott” egy bizonyos poncho is, máig őrzött ikonikus ruhadarabod.
Nekem is vannak szeretett, elnyűtt ikonikus ruhadarabjaim – nejem kitüntető utálatának örvendenek…
1971-ben tiéd lett az öntörvényű zsaru, Harry Callahan felügyelő figurája a Piszkos Harry című filmben. (A hatalmas kasszasikernek hála még négy folytatás következett). Clint, nem kis szerencsével jutottál a szerephez, ugyanis azt eredetileg Frank Sinatrának szánták, ám ő kezét törte a forgatás előtt.
Nos, szerencse dolgában kicsit lemaradtam tőled. Mostanáig. Valami ugyanis azt súgja nekem, hamarosan rám kerül a sor Fortuna várólistáján.
Karriered Hollywoodban is párját ritkítja. Főszerepek sikerfilmekben (Bosszú az Eiger csúcsán, Kelly hősei Fennsíkok csavargója, Bird, Nincs bocsánat, Tökéletes világ, Titokzatos folyó, Millió dolláros bébi, Amerikai mesterlövész, Richard Jewell balladája. És nagy kedvencem, A Szív hídjai, Francesca és Robert négynapos boldogsága, a csodálatos Meryl Streeppel. És még ott vannak a rendezéseidért kapott Oscar-díjaid.
Ez idő alatt magam is halmoztam a sikereket. Úttörőként gyapotot szedtem az Alföldön, megnyertem a járási tornászbajnokságot, kezet foghattam Puskás Öcsivel. Később magam is rúgtam gólokat Drezdában, Miskolcon, Budán és Pesten, ébren és álmomban (ez máig megesik). Bravúrosan kiviteleztem egy pályatévesztést, előbb vezettem harckocsit, mint autót, s egy ízben keresztrejtvény-kérdés volt, a négy betűs családnevem.
Láthatod tehát, versenyképes vagyok. De, mondd, miért is versenyeznénk egymással? Élünk mindketten. Hogy te idősebb vagy? Rá se ránts, Clint! Egyformán süt ránk a nap. Csak ügyelj te is, kérlek, az UV-sugárzásra!
