Harminc éve már, hogy elhunyt. 1994-ben, e januári napon. Káprázatos pályát futott be: Kossuth- és Liszt-díjas balettművész, koreográfus, balettigazgató volt. Művészcsalád sarjaként Budapesten látta meg a napvilágot, 1936 augusztusában, Kétéves korában először „lépett” színpadra. Később gyermekszínészként szerepelt rádióban és filmeken. Nyolcévesen vették föl az operaház balettiskolájába, 1950-től Nádasi Ferenc növendéke lett. Ugyanez évben már az Operaház szerződött tagja. A siker sem váratott magára (Diótörő, Párizs lángjai). Lediplomázott, Leningrádba ment, ahol barátságot kötött Rudolf Nurejevvel. 1961-ben jegyezték föl első önálló külföldi meghívását: örök partnerével, Orosz Adéllal hódított a Picasso nyolcvanadik születésnapjára rendezett nizzai gálaesten. Egy év múlva 1962 telén már a londoni Covent Gardenben a világhírű angol prímabalerina, Margot Fonteyn oldalán táncolt. II. Erzsébet királynő képviseletében Erzsébet anyakirályné és Margit hercegnő, a királynő húga is tapsolt nekik az angol fővárosban. London után Washingtonban és Baltimore-ban kápráztatták el a nagyérdeműt. Washingtoni föllépésüket megtekintette az amerikai elnöki pár is. Miután a függöny legördült, az elnök, John F. Kennedy nevében a first lady, Jacqueline Kennedy és Robert F. Kennedy igazságügy-miniszter is gratulált nekik.
Róna Viktor a következő két évtizedben a világ több tucatnyi országában lépett színpadra, társulatai, a Magyar Állami Operaház és a Grand Ballet Classique de France tagjaként, egyénileg, vagy partnerei oldalán. Fellépéseinek se szeri, se száma a Párizs lángjaitól és a Diótörőtől kezdve a Giselle-en, a Fából faragott királyfin és a Spartacuson át a Rómeó és Júliáig.
1974-től 1980-ig hat éven át a Norvég Nemzeti Balett vezető táncosa, balettmestere volt. 1980-ban a felhagyott a tánccal. Ezután még a párizsi nagyopera egyik vezető balettmestere a milánói Scala balettigazgató-helyettese lett, vendégprofesszorként tanított Tokióban, majd szerte Európában.