Sör, bor, fagyi

Kétszázötven éve, 1773. április 12-én született Thomas Thomson, skót vegyész, tudós, akadémikus, kémiaprofesszor, tudományszervező, a Skót Filozófiai Társaság elnöke. A legrégibb, legpatinásabb skóciai egyetemen tanult matematikát és természetfilozófiát. Orvosi diplomát is szerzett, de nem praktizált, mert korábban eljegyezte magát a kémiával. Huszonhárom évesen már ő szerkesztette az Encyclopaedia Britannica harmadik kiadásának kémia és ásványtan szócikkeit. 1802-ben könyvet írt (A kémia alapjai), mely sokat segített a ma elfogadott kémiai rendszer kialakulásában. Sokirányú tudományos és tudományszervező munkába fogott. Részese lett az akkori tudományos életet felkavaró geológiai vitáknak. Állította: domborzati elemei bolygónkkal egyidősek, s csak természeti kataklizmák hatására változnak. Neki köszönhető az első oktatási célú kémiai laboratórium létrehozása Nagy-Britanniában. Új ásványfajtát fedezett fel (thomsonit). Lelkesen népszerűsítette Dalton atomelméletét, és elsőként ő használt betűket a vegyjelek jelölésére.

Thomson tehát nagy szolgálatokat tett a tudománynak, nem túlzás az emberiségnek. De ne higgye senki, hogy afféle szobatudós volt, kizárólag elméleti téren alkotott nagyot. Nem bizony! Kézzel fogható, korszakos találmánya volt például az az okos műszer (ma így mondanánk: okosműszer), mely a borkészítők, sörfőzők és fagylaltkészítők nagy hasznára-örömére képes volt megmérni az oldatok cukortartalmát. Örömükre? Meglehet, később bánatukra. Aligha véletlen ugyanis, hogy ő lett a skót adóhivatal tanácsadója szeszfőzési ügyekben. Édes történet…