Tizenkilencedik színjátszásunk jelese volt. Ünnepelt híresség, verset írt hozzá Petőfi és Arany is. Vándorszínészként kezdett, később a kassai társulat tagja lett. Szerelme, Szentpéteri Zsuzsanna 15 évesen lett hitvese, s az évek során három gyerekkel ajándékozta meg. Ő maga idővel játszott Kolozsvárott, majd a budai Várszínházban is. Ott együtt lépett fel a Szózatot megzenésítő fivérével, Bénivel. Fordított is, mások mellett Shakespeare-darabokat és Goethe Clavigóját. 1840-ben egy színházi viszály miatt Párizsba távozott. Ám aztán szerencsére hazatért, és 1848. március 15-én ő szavalta el a Nemzeti dalt a Nemzeti Színházban. A szabadságharc tevékeny részese volt, utána távollétében halálra ítélték, ám végül kegyelmet kapott. Színházi lapot alapított, színésztanodát hívott életre, tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. Előadás közben esett össze, órák múltán hunyt el. (155 éve, 1866. július 30-án.)
Egressy Gábor
Az első versszak Petőfi Sándor Egressy Gáborhoz Pesten, 1944. augusztus 7-én papírra vetett költeményéből:
Megénekellek!… de te lész oka,
Ha énekem tán szabadon nem szárnyal:
Lerészegítéd szomjas lelkemet
Művészetednek édes italával.
Megénekellek… ámbár vakmerőség
Igy fölhangolni kis nádsípomat.
Legyen mentségem, hogy amilyen gyönge,
Oly szívbül-ömlő tiszta hangot ad.