A konzervatív német zenei romantika egyik jelese. Dalai mellett rövid, lírai zongora-miniatűröket is szerzett, de alkotott kamarazenét, szimfóniákat és operát is. Zwickau szülötte volt, apja könyvkereskedő. Jogásznak tanult, ám jobban vonzotta a zene és a filozófia, no meg a sörözők világa. A zenepedagógus Friedrich Wieck tanította. Zongoraművészi álmai meghiúsultak, mert megbénult jobb kezének egyik ujja. Maradt (a mi nagy szerencsénkre) a komponálás és a zenei szakírás. Zenei folyóiratában fiatal tehetségeket mutatott be, mások mellett Brahmsot, Lisztet, Berliozt. 1840: apai áldás nélkül egybekelt tanítómestere, Wieck lányával, a zongoraművész Clarával. Boldog volt, egyetlen év alatt kevés híján 140 dala született. Neki írta szépséges a-moll zongoraversenyét is. A lipcsei konzervatórium tanára lett, vezényelt is. Sajnos mind jobban eluralkodott rajta depressziója, egy időre elveszítette látását, és szüntelenül szédült. 1854-ben a jeges Rajnába vetette magát, megmentették, s haláláig elmegyógyintézetben élt. (165 éve, 1856. július 29-én halt meg.)
Robert Schumann a-moll zongoraversenye, Fischer Annie tolmácsolásában. A háromtételes versenyművet 1845. december 4-én mutatták be Drezdában, a zeneköltőt megihlető feleség, Clara Schumann előadásában:
Robert és Clara Schumann