Ők ketten. Hillary és Tendzing. Előbbi kevés híján két méter magas, erős óriás, hatalmas fizikummal, hét literes tüdőkapacitással. A másik egy jó fejjel alacsonyabb nála. Két sors kezdetben, hogy aztán közös sorsuk legyen.
Edmund Hillaryt Aucklandbe, Új-Zéland fővárosába viszi a gólya, épp ma 105 éve, 1919. július 20-án.
Tendzing Norgaj a nepáli Khumbuban, közel a Mount Everesthez, más forrás szerint a hegytől keletre, Tibetben, a Kharta-völgyben látja meg a napvilágot.
Az új-zélandi egy farmer fia. Kisdiákként különösebben nem villog az iskolában, ám kifejezetten vonzódik a hegyek világához. Már 12 évesen hazája hegycsúcsait, gleccsereit járja társaival.
A nepáli (tibeti) nevének jelentése: „szerencsés, hithű”, maga sem tudja, hogy 11. vagy 13. gyerekként pontosan mikor született, úgy véli, nagyjából május végén lehetett, 1914-ben. Ő kezdetben jakpásztor apjának segédkezikaz állomány őrzésében.
Edmund Hillary a második világháborúban a légierőknél vitézkedik. A béke eljövetelekor fivérével együtt méhészkedésbe kezd.
Tendzing Norgaj gyermekként kétszer is elszökik otthonról, később, már 19 évesen az indiai Dardzsingben egy serpa közösséghez csatlakozik.
Hillary idővel mind magasabb hegycsúcsok meghódítására vágyik. 1951-ben részt vesz országa első Himalája-expedíciójában, majd később két hasonló brit vállalkozásban.
Tendzing a 1930-as években, hegyi teherhordóként, három sikertelen brit Everest-expedícióban szorgoskodik. Később részese még néhány más, kudarcos csúcskísérletnek is.
Két férfi, két élet. Két makacs ember. Egymástól nagy messzeségből jönnek, minden tekintetben. Találkozniuk kell, mégis. Nem fér hozzá kétség.
1953 májusában Edmund Hillary csatlakozik a John Hunt ezredes vezette brit Mount Everest expedícióhoz.
Segítőjét Tenzing Norgaynak hívják. Május 29-én 11 óra 30 perckor célba érnek. Elsőként, ők ketten. Hőstettükről II. Erzsébet koronázása napján értesült a világ. Hillaryt lovaggá üti az új uralkodó.
„Megmásztunk egy hegyet, na és?” – nyilatkozza utóbb.Tendzing, ugyanakkor a mászócsapatok egységét és közös erőfeszítéseiket hangsúlyozza. Hogy melyikük ért föl elsőként? E vissza-visszatérő kérdésre ennyit mond csupán: „Ha szégyen, hogy én voltam a második ember a Mount Everest tetején, akkor együtt fogok élni ezzel a szégyennel.”
Két férfi, a Vagány és a Bölcs. A csodálni és a szeretni való. Lennék a helyetekben!
