Ötven évet élt, ötven éve halt meg. Ennyi adatott neki. Sajószentpéterre vitte a gólya, 1922. március 18-án érkezett az életbe. Tizennégy éves kora előtt pap szeretett volna lenni, végül színész lett, nem is akármilyen. Ebbéli terve nem volt szülei ínyére, nagy ellenérzéssel fogadták. A kedvükért a budapesti tudományegyetem jogi karának hallgatója lett. Egy év után azonban mégis jelentkezett a Színiakadémiára – egyből fölvették, a mi későbbi nagy-nagy örömünkre. 1944-ben diplomázott, hamarosan behívóparancsot kapott, ám a katonaságtól megszökött, bujkált. Lényegében a békében indult a pályája,1946-ban Várkonyi Zoltán legendás Művész Színházához csatlakozott. 1948-tól a Madách Színház társulatának tagja volt – egészen korai haláláig (1972. november 4.)
Az évek során érett jellemszínésszé formálódott. Beszédtechnikája bravúros volt, teljes átéléssel alakította figuráit, csupa-csupa temperamentummal és érzelemmel, ha indulatosan, ha derűsen. Akár drámai hős volt, akár bő vérű komikus, akár karakterszínész, akár táncos-komikus, minden szerepében emlékezetes. Pályája csúcsának Eddie Carbone megformálását tartják Arthur Miller: Pillantás a hídról című drámájában. A kétszeres Kossuth-díjas színművész mintegy hatvan, jobbnál jobb filmben is játszott. Egyaránt kedvence volt publikumnak, kollégáknak és kritikusoknak. Ritka keveseknek adatik meg ez.
