Volt egyszer, még a régi Angliában az a bizonyos, híres Rózsák Háborúja. Az ország nemessége, a trónért versengő két nagy család, Yorkék és Lancasterék aprították egymást rendesen.
VI. Henrik viszont szeretett volna békességet, hogy birodalma újra egységes lehessen. Ezért aztán, éppen ma 567 éve,1458. március 24-ére meghirdette a Szeretet Napját. Gyanús lehetett volna, hogy a békülési esemény előtt az (ellen)érdekelt felek, már eleve több ezer fegyveressel érkeztek. Mindazonáltal megtörtént a kibékülés. Kérészéletűre sikeredett, tudjuk jól a történelemből. Folyt a vér tovább.
Fiúk, fiúk, ha engem akkor előre megkérdeztek… Elmondtam volna, mily sok Szeretet Napja jön még azután, és nemcsak a ködös Albionban, hanem szeretett bolygónkszerte. Mennyi-mennyi szeretetet pocsékolunk majd el, hiába. Jönnek tűzszünetek szünet nélkül, békétlen békék, számtalan szószegések, trónok harca után mára drónok harca.
Hanem majd most! Megváltozik minden. Milyen kár, hogy nem marad már senki e Földön, erre a végső Szeretet Napjára. Miután az utolsó ember is kiszeretett magából.
