„Imádok szorongani”, szoktam mondani, jobbára két szorongás közötti, lazább pillanataimban. Mindannyian, akik ismernek, vagy csak úgy gondolják, hogy nyitott könyv előttük az életem, szóval sokan megerősíthetik: lételemem a szorongás. Életformám, mondhatni.
„Imádok szorongani” – veszem hát olykor viccesre a figurát, de máris szorongok attól, hogy hamarosan már újra szorongok. Szorongok jelen időben, még inkább jövő időben, és visszamenőleg is, például azért, nehogy bezúgjak másnap az iskolában, vagy hogy már később, csókon innen, vagy immár ivarérésen túl, jól vizsgázom-e szerelemből. Mostanában is bővében vagyok a szorongani valónak. Aggódom a koronavírus miatt, a kullancscsípés miatt, izgat, mi lesz a virágainkkal, ha jön a manapság mind gyakoribb jégeső, és hogy beázik-e a mérsékelten vízállónak ígért cipőm. Magas-e a vérnyomásom, vagy éppen alacsony (eszembe nem jut, hogy normális is lehet…), vajon miért mosolygott rám több mint gyanúsan a szomszédom, kigúnyol-e, vagy csak arcidege van, győz-e, netán kikap holnap a Barcelona. Kedvenc globálszorongásom, hogy mi lesz a bolygónkkal, megmarad-e, és megmaradunk-e mi emberiség, nos, ennek az aggodalomnak speciel nagyon megvan az alapja.
Állandó slágerszorongásom, hogy mi lesz a nyugdíjammal, érkezik-e még jövőre is, és ha mégis, menyivel ér majd kevesebbet az ideinél. Nemrég ez a megélési, a mindennapi betevő kenyeremmel kapcsolatos szorongásom vezetett arra a gondolatra (mondhatnám innovációra), amely baj esetén jó előre mentőövet jelenthetne. Döntöttem: vállalkozom, felcsapok bérszorongónak.
Adottság 1: Kiváló szorongó vagyok, kifejezetten tehetséges.
Adottság 2: Rengeteg a szorongó, aki utál szorongani.
Konklúzió 1: Sokan szívesen megfizetnék, ha átvállalnám szorongásaikat.
Konklúzió 2: Fel kell adnom a hirdetést „Csak semmi majré! Ne szorongj! Szorongok helyetted, diszkréció, barátságos árak!”
Nagyszerű, döntöttem. Belevágok. Már a jövő héten.
Remek. Ám azóta egyfolytában azon szorongok, mi van, ha olyannyira bejön, sikeres lesz a dolog, hogy egy idő után nem marad már szorongó ember a földkerekségen. Ekkor aztán felkopik majd az állam.
Mégiscsak az lenne jó, ha érkezne továbbra is a nyugdíjam, én pedig szépen elszoronganék, ahogy eddig.
Ördög a falon