Születésnapom volt ma. Volt, mert mindjárt itt az éjfél. Sokan hívtak, írtak, kívántak jót, mindenfélét, leginkább egészséget. Barát, tanítvány, kolléga, ismerős, hajdan jócskán közelebbi. Kérdezték, hogy vagyok, némileg aggódva. Kérték, vigyázzak magamra.
Telefonált a Fiam is távolból, beszélgettünk hosszan, mintha karnyújtásra ült volna. Boldogság.
Köszönet mindenért.
Válaszok, kurta mondatokban:
Jól vagyok-e? Remélem.
Még komiszabb napjaimon is jól vagyok rosszul.
És vigyázok, ígérem. Próbálok, legalább is.
