Nézlek, hosszan elbűvölten. Rejtélyes, talányos, izgalmas vagy. A szakértők, elemzők véleményeiben is ilyen és ezekhez hasonló jelzők sorjáznak rólad. Már az is érdekes, hogy most Titokzatos szigetnek hívnak, ám eredeti neved nem ismert. Annyit tudni rólad, hogy 1903-ban festett Csontváry Kosztka Tivadar mester, utána évtizedekig nem lehetett tudni, melyik magángyűjtő kincsei között leledzel. (Sok más híres képnek ugyanez a sorsa, el-eltűnik, majd idővel búvópatak módjára előbukkan.) Így jártál te is, mígnem a múlt század hetvenes éveiben váratlanul fölbukkantál. Ekkor hosszan vizsgált egy tekintélyes szakértői kar, mielőtt arra jutottak volna, hogy az eredetedhez nem férhet kétség. Csakhogy a bírálat végén született minősítés letaglózó volt: „Csontváry Kosztka Tivadar 1903–04 körül festett olajképe. Jelzés nélkül. Gyenge kvalitású.” Ez, mármint, hogy ennyire lesajnáltak, nyilván lesújtott, ám hasonlóan megviselt, ám fölöttébb dacos gazdád nem sokkal később a hóna alá csapott, s elvitt az 1977 májusi BÁV-aukcióra. Nos, onnan aztán végre jókedvűen távozhatott, immár extulajdonosként, hisz, akkoriban tekintélyes summának számitó, 85 ezer forinttal térhetett haza. (Nem dicsekvésképpen: az én 12 év utáni műegyetemi oktatói fizetésem alig haladta meg a háromezer forintot.)
Szóval: 1977: 85 ezer, 2021: 460 millió. Van némi fejlődés. Mondanom sem kell, akkor sem, most sem szálltam be a licitbe. Utólag bánom már kicsit. Olvasom ugyanis, hogy az egyik, amúgy fölöttébb rokonszenves művészettörténész mit nyilatkozott rólad: „Ez egy rendkívül látványos, kifejezetten szép festmény, amellyel kifejezetten jól lehet együtt élni.”
Mit mondjak? Nehéz lesz nekem ezután kifejezetten jól élnem nélküled.