Negyven év. Másfél emberöltő. Hosszú idő. Tortáéknál sem kevés. A tortaélet általában egyébként is jóval rövidebb, mint a miénk. Jó esetben legföljebb órákban mérhető. Ez a „jó eset” valójában inkább „rossz eset”, hiszen miféle torta az, amely csak néhány óra leforgása alatt képes elfogyni?
Az esküvői torta ráadásul külön kategória. Az ő életének hossza legföljebb percekben mérhető. Menyasszony, vőlegény, a teljes násznép már ugrásra készen várja, hogy végre nekieshessen. (A tortaéhség manapság messze nagyobb a szereleméhségnél, mivel az ifjú pár többnyire már jó előre elhálta a nászt, így hát a torta lett a vágyakozás igazi tárgya.)
A tortaművészek valóságos jutalomjátéka a tortamohóságnak ez az ünnepe. Az örömanyák, örömapák, örömrokonok, örömbarátok tömegöröme, nyugodtan mondhatjuk, örömcukrászokká teszi őket.
Ehhez képest, egy, a legfrissebb hírekben felbukkanó, negyven év előtti esküvői tortának nem sikerült az utolsó marcipánmorzsáig elfogynia. Lady Diana és Károly herceg 1981. július 29-én lezajlott lagzijának egyik fénypontjáról van szó. Az ott felszolgált, 27 darab emeletes tortáról, melyek után 750 millió tévénéző élő adásban csurgatta nyálát világszerte. (Így utólag már okosabb a magamfajta hír- és királyifrigy-fogyasztó, és hajlamos úgy vélni, hogy ő már akkor érezte, egyszer majd rossz vége lesz e monstre tortatraktának. Bejött, sajnos.)
Szóval itt van ez az immár negyvenéves tortalelet, melyet a Fenséges Örömanya udvartartásának egyik tagja kapott meg, ám ahelyett, hogy jóízűen elfogyasztotta volna, máig egy hűtőszekrényben őrizte. Bölcs önmegtartóztatás és előrelátás volt ez. Most ugyanis hamarosan elárverezik a marcipánból kirakott címerrel ékesített, megőrzött darabot. Kikiáltási ára 500 font (21 ezer forint). Augusztus 11-én kerül kalapács alá – természetesen jelképesen!
Nem ígérem, hogy nézem majd az őrületes licitet a tévében, vércukorértékeim, sajnos, a határon billegnek újabban.
Ez az én formám…
„Igen” után, torta előtt…