Ma 400 éve, 1625. június. 10-én születettApáczai Csere János kálvinista teológus író, tudós, professzor, filozófus, polihisztor, a magyar művelődés, tudományosság és nevelésügy előfutára.
A Brassó megyei Apácára, kisnemesi szabad székely családba érkezett. A kolozsvári, majd a gyulafehérvári kollégiumban filozófiát és teológiát tanult, később, öt éven át, holland egyetemeken volt ösztöndíjas. A görög, latin, héber, francia, angol és holland mellett keleti nyelveket is elsajátított. 1651-ben doktorált a harderwijki egyetemen. Ez volt nősülésének esztendeje is, Aletta van der Maet, utrechti polgárleány lett a választottja. 1653-ban Gyulafehérvárott a poétikai osztály rektora lett, székfoglalójában a tudományok hazai elmaradottságáról beszélt. Egy évre rá napvilágot látott főműve, a Magyar Encyclopaedia. A hatalmas munkát kortársai nem dicsérték, s az oktatás minőségének javítását célzó reformtervei sem találtak visszhangra. Nézetei miatt II. Rákóczi György fejedelem megfosztotta katedrájától, ám barátai, köztük Lorántffy Zsuzsanna révén átvehette a kolozsvári iskola vezetését. Lendülete, buzgalma a régi volt, ám tüdőbaja egyre súlyosabb lett, és 1659. utolsó napján eltávozott az élők sorából. Felesége és gyermeke csak kevéssel élte túl őt.
Apáczai vetette papírra: „A tudomány gyökere keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges.” Számos érdeme mellett ő intézte el azt is, hogy fejedelmi támogatással tíz szegény tanuló ingyen tanulhasson. Életéről – Tornyot választok címmel – Páskándi Géza írt drámát, Áprily Lajos pedig örökszép versében – Tavasz a házsongárdi temetőben – tisztelgett a tudós és hitvese emlékének. A költeményt méltó módon Németh Viktor formálta dallá.