Jobb későn, mint soha? Elnézést kérek, amiért csak jócskán késéssel közlöm fenti címmel megjelent írásomat, mely még az aktuális nőnapra időzítve, a Meglepetés magazinban látott napvilágot.
Szánom-bánom mulasztásomat. Nem először történt meg velem ez, és, fájdalom, valószínűleg nem is utoljára. (Hamarosan újabb hasonló hiánypótlással jelentkezem…)
„Érzelmek hullámvasútja. Egymásba szeret két ember. Majd pedig kiszeretnek egymásból. És beleszeretnek másokba. Ki-ki, kibe-kibe. Fájdalmak, remények. Van, amit eldobunk az életünkből, akad, ami megmarad. A férfiemberek egy része például kitart dicséretes régi szokása mellett, és virággal kedveskedik szíve új választottjának is. Hétköznapokon, ünnepeken, leginkább persze nőnapon. Ám az legalább is különös, ha az Új Szerelem történetesen maga is virágot árul. Megeshet. Bár igencsak ritkán.
Ezúttal így történt Katával. Ő valósággal kiragyogott a budai piacon virágot árusítók hosszú sorából. A mosolyával leginkább. Igéző mosoly volt az övé. Miként a nevetése. Szeme, ajkai, mindene. És még az árai is, ha nem is mosolygósok, a barátságosabbak közül valók.
Csoda-e, ha János évek hosszú során az őt is megigéző, Katánál vásárolt virágot, aktuális szerelmeinek, szép sorban. Egy alkalommal mindig csak egyiküknek, mert János hűséges volt, ráadásul kezdő mérnöki fizetéséből többlányrendszerre aligha futotta. Kata szemtanúként végig kísérte a neki fölöttébb szimpatikus János eme korszakát. A leendő megajándékozottak egyikét-másikát maga elé is képzelte. Például a gerberás Kedvest szőkének, karcsúnak, és magában el is nevezte Kingának. A soron következő krizantémosat (Fruzsina?) attraktív barnának, ám amolyan őrmester típusúnak, meg is sajnálta az addigra már törzsvevő Jánosát, hogy jaj, házasságban papucssors várhat szegény fiúra. Nem jövendölt hosszú viszonyt azzal az lánnyal, akinek vágott virágot szánt János, azonban optimistább lehetett jóslata a következőnél, mert tartósabb virágélettel kecsegtető, hosszabb szárú lett a kiválasztott. Más volt a helyzet a cserepesekkel, ekkor hosszabb szavatosságú kapcsolatot valószínűsített. Két ilyen esettel is találkozott Kata, mindkétszer karácsonyi kaktusszal gondolt kedveskedni János, ám azután soha máskor, nyilván nem bizonyult jó kabalának.
Hát így. Sorjáztak az évek, zajlott a virágajándékokkal tetézett válogatás – kis túlzással castingnak is nevezhetjük –, hol a versenyző (vagy a családja) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hol János nem minősült megfelelőnek a későbbiekre nézve, tekintettel arra a bizonyos kezdőfizetésre. Kata folyvást mosolyogva nyújtotta át a kiszemelt leányzóknak kiszemelt virágokat, az örökké keresett, kapós, szinte minden alkalomra alkalmas rózsát, később már kerti változatát, tulipánt, liliomot. Jó szívvel ajánlhatta az úgynevezett szezonális kedvenceket, boglárkát, pünkösdi rózsát tavasszal, dáliát, napraforgót nyaranta. Ha valami nagyvárosi, minimalista stílust kedvelő ínyencet gyanított János ügyeletes szerelmében, orchideákat és flamingóvirágokat, nem egyszer kevéske zölddel. Őket nyilván bízva a szerelmes gavallér feltételezett, immáron izmosabb fizetésében.
Szóval rendre mosolygott Kata, ám mindannyiszor kis szomorúsággal – János egy ideje több volt már neki egyszerű vevőnél.
Időközben azért Kata is megtalálta az Igazit, érdekes: nagyjából ugyanakkor, amikor János a magáét. Aztán telt múlt az idő, család mindkét helyen, évek szépek, majd borúsabbak. Kata derűje, megkopott, mosolya megfakult, Jánosék pedig egy szép napon (dehogy is volt szép!) mélyen egymás szemébe néztek, s megállapították: kölcsönösen rosszul választottak. Ki tudja, tán a hajdani virágok tehettek róla. Tisztelet megmaradt, szerelem a múlté. Minthogy a gyerekek úgymond kirepültek már, a válást választották. Katáék hasonlóképpen.
Idő után, alig esztendeje, épp nőnap előtt, arra ébredt János, hogy szereti Katát. Mindenkor őt szerette. Vásárolt hát az első virágboltban egy cserépnyi cikláment – lila volt, szép, beszédes –, és vitte őt magával a piacra, Kata piacára.
Azóta köszönik, jól élnek együtt hármasban, ők ketten, meg a csodatevő ciklámen. Kata mosolyog újra. János sok év után ismét nála vesz virágot. Katától – Katának. Szerelmének. Árkedvezménnyel. Így belefér a nyugdíjába.
