Camille Saint-Saëns. Csodagyerek volt, csodafelnőtt lett. Háromévesen már zongorázott, ötévesen komponált. Alig múlt tízéves, amikor ünnepelte a közönség, mert kotta nélkül adott elő Beethoven- és Mozart darabokat. A zene mellett a történelem, az irodalom, a filozófia, a vallás, a matematika és az asztronómia is érdekelte. Tizenhat évesen évfolyamelsőként végzett a konzervatóriumban. Szerzeményeivel díjakat érdemelt ki. Húsz éven át templomi orgonista volt, improvizációiért rajongott hallgatósága. Francia zenészkollégái közül elsőként méltatta Schumannt és Wagnert, s adta elő Liszt szimfonikus költeményeit. Egyik alapítója lett a a Société Nationale de Musique-nak. Az e jeles társaság szervezte koncerteken mutatták be először Debussy és Ravel műveit. Fellépett Londonban Viktória királynő előtt, díszdoktorrá avatták Cambridge, majd Oxford egyetemein, amerikai városokban ünnepelték. 1879-ben nagysikerű hangversenyt adott Budapesten.
Próféta lehetett ő saját hazájában is, tagjai közé fogadta az Akadémia, megkapta a Francia Becsületrendet.
Ötszáznál is több darabot hagyott ránk, írt operát, oratóriumokat, zongora-, hegedű- és gordonkaversenyeket, szimfóniákat és szonátákat is. Híres műveinek leghíresebbjei: az Állatok farsangja, operája, a Sámson és Delila, Orgona-szimfónia.
A zseniális francia zongoravirtuóz, zeneszerző nyolcvanhat esztendősen, ma száz éve, 1921. december 16-án hunyt el.
Fiatalon 
Élete alkonyán