Kutyasétáltatás közben megszólal a telefonom. Gizus, családunk barátja keres. Ő, akárcsak én, törökszentmiklósi, még emlékszik az egykori piros postaládára egykori, Almásy úti házunk falán.
Máris módosítanom kell az elmondottakat. Gizus azért keres, mert korábban én kerestem őt, és ígérte, visszahív hamarosan. A „hamarosan” jócskán eltelik, anélkül, hogy a mobilom megszólalna. Kis idő múlva rájövök: nyilván hívott már, és azért nem hallottam, mert még a sziesztám kezdetén lehalkítottam mobilomat, utána pedig elfelejtettem hallható üzemmódba visszakapcsolni. Felhívom hát én, elmondom, mi történt, kérem elnézését. (Közben Milla kutyám nagyokat ránt a pórázon, a póráz végén rajtam is, ez a mostani hóban-jégen nem sok jóval kecsegtet.)
Gizus elmeséli, felrobbant nála nemrég az egyik izzó, és egy baráti házaspár férfitagja felugrik hozzá ma este, hogy újabbra cserélje. Neki gyerekjáték, hallom, hiszen a magassága is megvan hozzá. Nekem persze azonnal beugrik, mi mindenhez kevés az én „magasságom”, régi, gyerekkoromba visszanyúló bánatom ez. Ráadásul Gizus mindehhez még azt is hozzáteszi, hogy a harcsahalászlé lesz a termetes izzóbecsavaró férfiú jutalma, és újra szembesülök vele: bizonyos magasság alatt harcsahalászlé se jut a magamfajtának
Sértett-dacosan elmesélem hát, hogy én meg hekket ebédeltem, az sem semmi, mert az a hekk egyenesen Argentínából érkezett, és igenis, nagyon finom volt. Gizus halkan csak annyit kérdez, hogy biztosan argentínai volt-e az a bizonyos hekk, mert ő úgy hallotta: Ukrajnából is importálunk effélét.
Csak ez hiányzott nekem, Argentína-rajongónak. Egyszerre beugrik a régi sláger, a Tango bolero: „Argentínában csókra vár a lány, Argentínában csókban nincs hiány...” Dúdolom is Gizusnak, és ajánlom, képelje el mindezt így: „Ukrajnában csókra vár a lány…” Ami persze bőven megtörténhet, ám a szótagszám sehogy se jönne ki. Nos, hát – érvelek – nyilván ez a helyzet hekkfronton is.
És ha már Argentína… a Tango bolero mellett megemlítem neki Astor Piazzolla híres, világszép Libertangóját is, és folytatnám mindjárt a sort Lionel Messivel, ám akkorra már majd lefagy a telefont tartó balkezem. Milla is jelzi, ideje hazaindulni.
Elköszönünk hát Gizussal. Itthon jól alakulnak a dolgok. Először meghallgatom a Libertangót, vacsorára pedig maradt még egy kis hekk délről. Viva, Argentína! Ez persze nem zárja ki, hogy harcsahalászlével álmodjak éjjel.