Ma 110 éve, 1916. április 22-én New Yorkban látta meg a napvilágot Yehudi Menuhin amerikai hegedűvirtuóz. Orosz-zsidó gyökerei voltak. Csodagyerekként háromévesen már hegedült, kilencévesen ünnepelte a világ. Rendkívüli kíváncsiság övezte, 1935-ben 13 ország 63 városában 110 koncerten tapsoltak neki. Ezután visszavonult a szerepléstől, tanulni akart.
A II. világháború idején félezer koncerttel segítette a szövetségeseket, a Vöröskeresztet, és a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélői előtt is játszott. 1959-től Angliában élt, ekkor kezdődött karmesteri karrierje. 1963: iskolát segített világra Stoke d’Abernonban. A nevét viselő intézményben egyszerre folyt hagyományos és zenei oktatás. Létrehozta a Windsori Ünnepi Játékokat, majd éveken át a Bath Festival művészeti vezetője volt. Járta a világot a Menuhin Festival Orchestrával. Övé lett a Becsületrend, a Nehru-rend, Svájc díszpolgárává vált, brit állampolgárrá is, 1993-ban lovaggá ütötték. A nem magyar hegedűművészek közül elsőként ő adott elő Bartók-műveket. 1944. november 26-án mutatta be hazánk híres fiának Szólószonátáját a New York-i Carnegie Hallban. Maga a zeneszerző is jelen volt a nézőtéren. (Menuhin maga rendelte meg a művet a New York-i emigrációban élő, akkor már súlyos beteg Bartóktól.)
A háború után Menuhin első külföldi művészként koncertezett hazánkban.
„Lehet-e tudni, mely zeneműveket játszotta el Menuhin a bergen-belseni túlélők előtt?” – kérdeztem a Mesterséges intelligenciától. Íme a válasza:
„Igen, pontosan lehet tudni, hogy Yehudi Menuhin milyen darabokat játszott 1945. július 27-én a neves angol zeneszerző és zongoraművész, Benjamin Britten kíséretében adott koncerten a bergen-belseni túlélőknek.
A koncert pontos műsorát a túlélők visszaemlékezéseiből – köztük a híres gordonkás, Anita Lasker-Wallfisch naplójából és leveleiből – sikerült teljesen rekonstruálni.
A koncerten e zeneművek hangoztak el:
A főművek:
- J. S. Bach: d-moll hegedűpartita (BWV 1004) – Chaconne (szóló hegedűre)
- Ludwig van Beethoven: 9. (Kreutzer) szonáta, Op. 47 (Adagio sostenuto – Presto tétel)
- Edvard Grieg: 1. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, Op. 8
- Ernest Chausson: Poème (Költemény), Op. 25 [
Kisebb darabok és ráadások:
- Claude Debussy: A línhajú lány (La fille aux cheveux de lin)
- Claude Debussy: La plus que lente (Kicsit több mint lassú)
- Félix Mendelssohn: Részletek a Hegedűversenyből (zongorakísérettel)
- Pjotr Iljics Csajkovszkij: Valse sentimentale, Op. 51 No. 6
- Pjotr Iljics Csajkovszkij: Valse-scherzo, Op. 34
A beszámolók szerint a közönség soraiban ülő, fizikailag és lelkileg végletesen kimerült túlélők egy része mélyen meghatódott, míg másokat teljesen lesújtott és megdöbbentett a zene monumentalitása a közelmúlt borzalmai után.
A folytatásban bővebben megtudhattam, hogyan reagált a közönség a koncertre, és milyen hatással volt ez az élmény magára Benjamin Brittenre és későbbi műveire.
„A koncert drámai hatással volt mind a közönségre, mind a művészekre, különösen a zongorán kísérő Benjamin Brittenre.
A túlélők beszámolói, Menuhin naplóbejegyzései és Britten későbbi remekművei hűen dokumentálják ezt a megrázó történelmi pillanatot.
A túlélők és a közönség reakciója:
Kezdeti némaság: Menuhin visszaemlékezései szerint a közönség kezdetben teljesen csendes és mozdulatlan volt. A trauma miatt sokan képtelenek voltak azonnal érzelmeket kifejezni, fásultan, üres tekintettel ültek.
A zene mint az élet jele: A koncert előrehaladtával a zene elkezdte megnyitni a bezárult szíveket. A túlélők számára ez a koncert jelentette az első kézzelfogható bizonyítékot arra, hogy a normális, civilizált világ még létezik, és ők visszatérhetnek oda.
Benjamin Britten, a nem zsidó származású, angol, pacifista alkotó volt, aki kifejezetten kérte Menuhint, hogy hadd kísérje el erre a németországi útra. Az ott látott borzalmak traumatizálták és élete végéig kísértették.
Hazatérése után lázas, szinte önkívületi állapotban vetette bele magát a komponálásba, hogy feldolgozza az élményeit. Két közvetlen remekmű is született a táborlátogatás hatására:
1. John Donne szent szonettjei (The Holy Sonnets of John Donne, Op. 35)
2. II. vonósnégyes (String Quartet No. 2, Op. 36) A bergen-belseni koncert alapozta meg Britten későbbi, mélyen humanista és háborúellenes művészetét is, amelynek csúcspontja az 1962-es Háborús rekviem (War Requiem) lett.