Ma huszonöt éve, 2000. november 20-án ment el. Vérbeli sportújságíró volt, remek humorista is, kollégám a Ludasnál. Rovatát (Tücsök és bogár), a tévénézők is imádták. A Rádiókabaré, a Vidám Színpad és a Mikroszkóp Színház briliáns szerzője, számos könyv írója. Karinthy-gyűrűs. Aranytollas újságíró. Óbuda-Békásmegyer díszpolgára.
„Megrendelő rendel, iparos szállít” – ez volt az egyik kedvenc mondása. És szállított peterdis kéziratokat, megbízhatóan, percre-terjedelemre pontosan, magas nívón. Övé volt a kocogásra biztató híres szlogen:
„A láb mindig kéznél van.”
Apropó, láb! Térdfájósan (már akkor is) nehezen mentem lefelé mindenféle lépcsőkön. Az ő tanácsára tértem át a „háttal a menetiránynak” módszerre. Máig is, némi korlátsegítséggel, így ereszkedem alá emeletről földszintre, villamosmegállókból aluljárókba. Nem egyszer hülyének néznek ilyenkor, ám ez máshol, máskor, más okból ugyancsak gyakran megesik velem. Amúgy fáj persze a térdem, a Peterdi-féle lejtmenetben is, de sokkal-sokkal kevésbé teszi.
Gyakori kérdésünkre: „Hogy vagy, Palikám?” – ezt válaszolta rendre: „Valami istenien!” Kérdeznélek ma is, bárcsak tehetném: „Hogy vagy, Palikám?”