Ma, 145 éve, 1881. szeptember 11–én látta meg a napvilágot Asta Nielsen, a némafilmek nagy sztárja. Koppenhágában jött világra, egy rézműves és egy mosónő lányaként. Nehéz körülményeik ellenére bejutott a dán királyi színház kórusába. Tizenegy évesen elárvult, majd tizennyolc évesen teherbe esett, és meg is szülte gyermekét. Karriere villámrajtot vett, ünnepelték a színpadon, majd a mozikban is. Hamarosan Németországban forgatott, összesen hetven némafilm készült vele. Nem volt klasszikus szépségnek mondható, ám a férfiakat valósággal megőrjítette erotikus kisugárzásával. (Apollinaire részeges látomásnak és a magányos ember álmának nevezte.) Nem széles gesztusokkal, hanem belső átéléssel ábrázolta a szenvedélyt, a fájdalmat. A végzet asszonya, első nemzetközi sztárja, szexbálványa lett a filmtörténetnek. Színészpalettája rendkívül színes volt, játszott vígjátékban, drámában, kosztümös történelmi és modern filmben. Hitelesen alakított kedves bakfist, utcalányt, odaadó hitvest. A nácik hatalomra jutásakor otthagyta Németországot. Többször ment férjhez, utoljára egy nála 18 évvel fiatalabb férfihoz. 1972. május 25–én halt meg, baleset következtében.
