Ma 125 éve, 1901. szeptember 9–én hunyt el Henri de Toulouse-Lautrec francia festő.
Grófi család sarjaként született, 1864. november 24–én, szülei első fokú unokatestvérek voltak. Házasságukból hiányzott a boldogság, édesannyja a fiának élt, aki kiskamasz korában eltörte mindkét lábát, s megállt a növésben, testi fogyatékos lett. Kisgyerek korától rajzolt, taníttatták is. Később megismerkedett van Gogh–gal és más fiatal festőkkel. Az impresszionistákhoz csatlakoztak, ő maga a századvégi szecesszió felé fordult. Témavilága merőben más volt, mint impresszionista kortársaié, a napfényes tájak és városképek helyett ő inkább enteriőröket festett, a táncosok, bohócok, sanzonettek világát örökítette meg.
Életmódja mindinkább bohém barátaiéhoz idomult. Szinte csak éjjel élt, olykor heteket töltött nyilvánosházakban. Nem akarta kompromittálni családját, álnéven festett. Híres remekei: a Molin–Rouge táncosnőjéről, Goulue–ről festett képei. Kiállításokon szerepelt, sikerrel. Nagyszerű plakátokat is készített. Alkoholmérgezés, hallucinációk után elvonókúra következett, de csak ideig–óráig bírta ital nélkül. Részlegesen lebénult. Édesanyja malroméi birtokán, 36 évesen érte a halál.