Itt hagyott, ám itt maradt velünk Misi néni, a méltán nevet szerzett óbudai középiskola (AKG) könyvtárosa. Egy sohaelőtte–sohautána EMBER.
Ide másolom Marci fiam Facebook-bejegyzését. Levélben küldte el, mert én, a Maradiak Legmaradibbja, nem használom a Facebookot.
Büszke vagyok rád, ma már 45 éves Kisfiam.
Misi néni, a Könyvtárban, egy alkalommal azt mondta, üljünk le egy órára, meséljem el neki, hogyan működnek a fekete lyukak és a milliszekundumos rádió-kvazárok. (Mert akkor éppen a csillagászat tartott lázban.) Leültünk hát egy órára, elmagyaráztam neki mindent, amit a témáról tudtam, egy papírlapon. Még a világegyetem tágulását is átbeszéltük.
Bevallom, meg voltam lepődve, hogy Misi nénit érdekelte az asztrofizika.
Ma már tudom, nem a fekete lyukak és a milliszekundumos rádió-kvazárok érdekelték… hanem én.
Ezt a figyelmet, ezt a kíváncsiságot hogyan köszönjem meg? Hiszen ez a legnagyobb dolog, amit egy ember egy másiknak adhat. Hiszen ebből lettem én, ezekből a beszélgetésekből.
Nem túlzás: az az ember, aki ma vagyok, az a Münz Marci, részben (és bizony jó nagy részben) Misi néninek köszönhető. Kisdiákként a Könyvtárban, keresvén, ki vagyok én, hol a helyem a világban, Misi néni a kezembe nyomta Mrożek vékonyka kötetét. És ajánlotta még nekem Kundera Tréfáját, és Hrabalt, mert, mint mondta, az „Abszurd” nekem biztosan tetszeni fog. Beletrafált.
(Ez persze csak az én történetem. Kisdiákok ezreit igazította így el, egy polchoz, egy könyvhöz. Segített nekik önmagukra találni kamaszkoruk káoszában.)
Mi az Abszurd, ha nem ez? Arra gondolni, hogy Misi néni nincs többé, és én nem tudok vele többet beszélgetni? Nem jön több email tőle, hogy gondolataival, szavaival a mai napig formálja, aki vagyok. Ez annyira abszurd, hogy erre még Mrożek se tudna írni semmi jót, még ha napokig görnyedne is az íróasztal fölött.
Drága Misi néni, miért tetszett elmenni? A szívem tele van fájdalommal. Épp hogy meg nem szakad.
(Még szerencse, hogy a könyveknek varázsereje van. Utolsó nekem címzett levelében Misi néni ezt írta: „Bár 90 évesnek érzem magam, úgy is megyek, erőm semmi, de még az olvasás […], az továbbra is kiemel innen, és az remek!!!” )