Két évforduló, egyik születésé, másik halálé. Ma 95 esztendeje jött világra Peter Falk, és 45 évvel ezelőtt ugyancsak a mai napon hunyt el Maria Callas. Egy szeretnivaló színész és egy imádnivaló díva. Utóbbi valószínűleg látott néhány epizódot Columbo hadnagy kalandos nyomozásaiból, előbbi lakásában pedig bizonnyal ott voltak a nagy operaénekesnő lemezei. Meglehet, gyakorta hallgatta is őket.
Peter Falknak magyar gyökerei is voltak. Anyai nagyapja: Hochhauser Péter Bártfán született, 1874-ben. Ő maga már New Yorkban érkezett az életbe. Alig 12 évesen már színpadon állt, jóval később a különc detektív, Columbo nyomozásairól szóló televíziós sorozat címszereplőjeként vált világhírűvé. Súlyos bűntények ügyében nyomozott, és soha, egyikük sem maradt felderítetlen. Nagypénzű nagyfiúkat (nagyhölgyeket) juttatott börtönbe, mondhatni, Dávid létére Góliátok sorát győzte le. Pedig a mérkőzés mindannyiszor másképp indult. Magas lóról beszéltek vele, lekezelték amennyire csak lehetett, soha nem vették komolyan. Utóbb aztán igen, ám addigra későn. Akkor már kattant kezükön a bilincs. Hadnagy (hadnagyocska) volt, ám civilebb bármelyik civilnél. Kisember a javából. Védjegyei: lepukkadt Peugeot 403-as kocsija és egy viseltes ballonkabát, megrögzött szokása pedig, hogy rendre visszafordult az ajtóból, még egy utolsó kérdésre. Volt egy felesége is, akit a forgatókönyvírók jóvoltából soha nem láthattunk, csupán hallhattunk róla. (Spórolhattak a gázsival…)
Callas görög származású volt, egyike a valaha élt legnagyobb operaénekeseknek. Ő is New Yorkban jött világra (1923. december 2-án), ám szülei válása után édesanyjával Görögországba költöztek. 1940-ben debütált az athéni operaházban, hatalmas karrier kezdődött ezzel. Öt évvel később már-már szerződtette a Metropolitan, ám ez akkor meghiúsult. Hamarosan Veronába hívták, Ponchielli Giocondájának címszerepére. Őrületesen nagy sikert aratott. Abban, hogy színészileg is képezze magát, Luchino Visconti és Franco Zeffirelli volt segítségére. Első ízben egy 30 évvel idősebb téglagyároshoz ment férjhez, ő lett az impresszáriója is. Később Onasszisz görög hajómágnáshoz kötötte életét. (Valami különös okból ezúttal is kőgazdag emberbe szeretett…)
Szüntelen diadalút volt a pályája, a földkerekség leghíresebb operaházaiban hódított, és végre, 1956 októberében „bevette” a Metropolitant is. Három oktávnyi hangja – a felső e-től az alsó f-ig – a koloratúrszoprántól a drámai szopránig minden szerepre alkalmassá tette. Nagy alakításai: Norma, Aida, Tosca. Pályafutása fájdalmasan rövid, alig két évtizednyi lett, ám ez idő alatt 529 előadáson 36 szerepben tapsoltak neki. Érthető, hogy végzetesen megrendült az egészsége.
