…és a margariné, az étolajé és minden másé. Tegnap (ki tudja, miért?) eszembe jutott Tabi László, a híres humorista-lapszerkesztő örökbecsű (és lám, örökérvényű) írása a háború utáni inflációs évekből. Nosza, gyorsan rákerestem az interneten, közelebbről a YouTube-on. Nem mintha azt reméltem volna, hogy határtalan jókedvem lesz tőle. Sokkal inkább az aktualitás késztetett erre. Megnéztem-hallgattam hát a nagyszerű Kazal László előadásában. Aztán mindjárt meg is nyugtattam magam (én vagyok ugyanis a legoptimistább pesszimista): nem, itt még nem tartunk, és nem is fogunk soha. Mára árnyalatnyit változott a véleményem.
Közreadom hát az illető monológot, Ma még ingyen: