Hallom reggel a rádióban, hogy július 12-én ismét nálunk-nekünk énekel majd Tom Jones. Nézem az interneten: a walesi szénbányász fiából okkal világsztárrá lett énekes most 82 éves. Hm… Jól bírja magát, hál’ istennek. Így legyen ez még, és énekeljen is, sokáig. Mindannyiszor, újra meg újra, a hűtlen Dilajláról.
Annyi minden történt azon a nyáron… Először akkor hallottam ezt a dalt, Várnában, a Fekete tenger partján, 1968 augusztusában. Vonaton utaztunk oda, két lány, két srác. Az egyik pár, mi ketten, már gyakorló szerelmesek, Péter barátomék között pedig szerelem születőben. (Ők házasok mindmáig…) A lányok fekvőhelyes kupéba kaptak jegyet, mi Péterrel néhány kocsival közelebb a mozdonyhoz, hálókocsiban aludtunk. A lányokkal egy fülkében hasonló fiatalok, Csehszlovákiából. Ment a drúzsba, stílszerűen orosz nyelven, a jókedv, a nevetés vígan működött tolmács nélkül is. Így kívántunk jó éjszakát egymásnak.
Hanem másnap reggel! Síri csend fogadott minket, kettőnket. A történelem ott ért mindannyiunkat, a vonaton. Barátokként váltunk el egymástól este, s ellenségként ébredtünk. A Varsói Szerződés csapatai, köztük a magyar katonák is, éjszaka bevonultak útitársaink hazájába. Ha nem szerelek le néhány hónappal korábban, harckocsizó turistaként magam is részt vehettem volna e szomorú „baráti segítségnyújtásban”. Nyitrán, Nagytapolcsányban, Léván, Érsekújváron, Vágújhelyen, Pöstyénben, máshol.
Nos, ezek után léptük át a román-bolgár határt, és érkeztünk meg Várnába.
Ahol aztán másnap, a tengerparti plázson Tom Jones a dalában folyton folyvást: ezt kérdezgette:
„Mért, mért, mért, Dilajla,
mondd, hogy mért, Dilajla?”
Mindeközben napok alatt vége lett szegény Prágai Tavasznak. Két hét után hazautaztunk, nemrégvolt barátaink, a csehszlovákok ugyancsak. És idővel a csapataink kivonultak onnan, ahová hívatlanul bevonultak. Később, sokkal-sokkal később megszűnt a Varsói Szerződés és a Szovjetunió, szétvált Csehország és Szlovákia, Jóval előtte már mi is, a kedvesemmel…
Ám a Delilah (Dilajla) mindmáig itt van velünk, örök sláger maradt.
Énekelte Tom Jones fiatalon:
…dalolta élete derekán, karöltve Luciano Pavarottival:
…és énekli most galambőszen is (mellesleg időközben lovaggá ütötték). Tapsolt-tapsol neki az egész világ, ahogy néhány éve e százezres londoni tömeggel együtt maga Harry herceg is tette:
***
Dalt ihlető szegény-szegény Dilajla, mint tudjuk, csúnya véget ért az életed: villant a gyilkos penge féltékeny szerelemesed kezében. Sajnálom őszintén, de mit lehet tenni? Gondold csak meg, ha e tragédia nem esik meg veled, a híres dal soha nem jön világra. Belátod, ugye?