Séta Millával – megannyi tapasztalás. A közeli és távoli világról, szünet nélkül. Ma is mi történt? Az egyik ház előtt lila nejlonszatyor, a terjedelmesebb fajtából. Jól megpakolva. Látom, levél is van. Nekem szól. Pontosabban nekem is. Akár nekem is. A szöveg: BARACK, CEFRÉNEK. ELVIHETŐ. Nos, ez idő szerint nem aktuális. Indultunk tovább, miután a csomagot Millácska akkurátusan körbeszagolgatta. (Már régen kiérdemelte a Főszaglász címet.)
Szóval a barack, cefrének, lila ruhában a hátunk mögött, előttünk az egész világ, minden illatos csodájával, legalábbis kutyaszimattal érzékelve.
Keresztutca balra, újabb ház, újabb „csomag”: egy tévékészülék, teljesen újszerű, csak éppen nem a legújabb módi, nem olyan egy szál, nagyméretű, lapos képernyős fajta. Viszont kiglancolva, egyetlen porszem nem sok, annyi sincs rajta. Távkapcsoló a tetején. Szinte megszólít: „Végy kézbe, válts csatornát, halkíts-hangosíts kedved és igényed szerint – persze, nem árt, ha előtte rácsatlakozol a hálózatra!” És itt is egy levél: MŰKÖDIK! ELVIHETŐ!
És sok más csomag, az elmúlt hetek termése: Etikai kislexikon, Ki kicsoda 2004, számítógép klaviatúra (magyar betűs), asztali lámpa (izzóval), női szandál (37-es), kotyogó kávéfőző (újszerű), fikusz (embermagas), irodaszék (forgatható, karfával), kerti fotel (műanyag), kaspók tucatszám… ELVIHETŐ! ELVIHETŐ! ELVIHETŐ!
Látom sötét jövőmet. Egy kiszolgált tonett hintaszéken ücsörgök majd a kerítés előtt, kartonpapír az ölemben, öles betűkkel: ELVIHETŐ! Ugyan nem vagyok újszerű, de módjával működőképes, ugyan nem vagyok forgatható, de van némi humorom, idegek kellenek hozzám, de elvihetik velem a hintaszéket.
