Jaj…

Néhány sor öt év előttről, a Nők Lapjából. Én követtem el.

Csendes Hangos

Eljött karácsony, az ünnepek ünnepe. Békességes, szeretetben teljes, ahogy mindannyian szeretnénk. És tettünk is érte sokan, sokat, amennyi csak a szívünkből (és a pénztárcánkból) telik. Túl voltunk a Black Friday-n, az ezüst- és aranyvasárnapon, álltunk a díszes fenyőfa előtt, simogattuk az ajándékaikkal boldog, csillogó szemű gyermekeink buksiját, hol volt már kis barátom, Máté néhány nap előtti nagyjelenete: „Nem fogadok szót! Nem leszek jó gyerek!” Hallgattuk a Csendes éjt (a zeneszerző, Franz Xaver Gruber egy híján 200 éve mutatta be). Előttünk viszont a szilveszteri Hangos éj, petárdákra hangszerelve. Jaj…

Változott valami? Sok minden. De nem minden. Szegény rettegő kutyáink. Jaj…