285 éve, több éves munka gyümölcseként 1737 őszére készült el az első automata, ha úgy tetszik robot. Jacques Vaucason, a zseniális francia mechanikus műve alapvetően egy tüskékkel borított fahengerből állt, amely tizenöt kar, lánc és kábel közbejöttével, kilenc különböző fújtató révén módosítani tudta a légáramlást, ezáltal az ajkak és az ujjak mozgását. Az ember nagyságú flótás hangszerét a szájához emelve fújta, ujjait váltogatta a billentyűkön, és tizenegy különféle melódiát játszott. Alkotott egy tamburást is a mester, majd egy kacsát, nem kevesebb mint négyszáz mozgó alkatrésszel. A csodaszárnyas hápogott, kacsázott, vízben lubickolt, evett, ivott, és az emésztés végtermékét is produkálta. Csakhogy később jött a forradalom, s a lázadók úri huncutságot, elpusztítandó jelképeket láttak bennük. Ez lett a végzetük.
Ez van. Az emberi zsenialitás emberi irigységet szül. Sajnos, automatikusan.
