Kicsit megkésve adom közre, hogy nemrég fenti címmel jelent meg újabb írásom a Meglepetés magazinban.
Csalódott vagyok, mert a Címzett, mindmáig adós maradt a válasszal. Meg is mondom majd neki, amennyiben legközelebb újra látjuk egymást.
Íme a levél:
Drága C/2023 A3! Frissek még az emlékek. Megérkeztél hát, végre-valahára, sóhajtottam föl, azon az októberi napon, napnyugta után. (Nem hiába tanított arra drága Nagymamám, csak nyugtával dicsérjem a napot…) Már jó előre sok információt gyűjtöttem be rólad, megtudtam, hogy üstökös vagy, pontosabban a nagybetűs ÜSTÖKÖS, és hazánkban is látható leszel, fotó készíthető rólad. Természetesen nagyon készülődtem, hogy meg is nézlek majd, sőt egy szelfit is készítek veled, amennyiben lehetséges. És ameddig lehetséges. Mert ha lekésem a pillanatot, csekély 80 ezer évet kell várnom a következő alkalomra.
Nos tehát, nyilván te is így emlékszel, a nyugati égbolton tűntél föl, és a sajtó szerint „az esztendő egyik leglátványosabb égi jelensége” voltál. Égi vándorként írtak-beszéltek rólad. Noha kezdetben a megfigyelési körülmények messze nem voltak ideálisak, néhány amatőr csillagásznak máris sikerült lencsevégre kapni téged. Igaz, egyelőre csak egy halvány foltként látszottál a horizont közelében, de a tudományos körök rögvest megnyugtattak engem (és az emberiség ezen az égtájon élő részét), hogy rövidesen egyre fényesebb leszel, legyek-legyünk türelemmel.
Kárpótlásul amúgy azt is megtudhattuk, hogy ezúttal minden okunk meglesz a derűlátásra, hiszen ahogy távolodsz a Naptól, egyre fényesebbé válsz majd, és mind magasabban jelensz meg az égbolton. Magam, a közismerten fékezett habzású optimizmusom okán aggódni kezdtem, vajon veled is leegyeztették-e ezt a sok széppel-jóval kecsegtető közeljövőt, tehát te is tudsz róla, hogy hamarosan egyre fényesebben kell ragyognod, s egyúttal magasabbra is emelkedned az égbolton. De félre a pesszimizmussal, bíztam abban, hogy minden jól alakul majd, hiszen a prognózis szerint a következő napokban szüntelenül javulni fognak a megfigyelés feltételei, így kisvártatva sokkal élesebb és látványosabb képeket láthatunk majd rólad, és szabad szemmel is jól látható leszel. Ami meg engem illet, elhatároztam, hogy nap mint nap frissen borotvált leszek, a frizurámra is figyelek, az öltözködésemre is, hogy jó benyomást tehessek rád. A kölcsönösen jó láthatóság végett pedig igyekszem majd egy tiszta, fényszennyezéstől mentes megfigyelési helyet keresni-találni.
És lőn. Bejött. Mindkettőnk örömére, ugye?
Most, hogy már úton vagy, és napról napra újra távolabb tőlem, nyilván érdekel a hogylétem, a „Mi történt azóta?” beszámolóm. Íme, írok első napjaimról az előttünk álló, egymás nélküli 80 ezer évből. Nos, eseménydús ittlétedkor érthetően elmulasztottam beszámolni neked arról, hogy egy kazáncsere kellős közepén állunk. Akarom mondani, a kazáncsere áll, ahelyett, hogy haladna. Üstököséleted során eddig nyilván nem történt meg soha, hogy kazánt kellett volna cserélned, valószínűleg nem is volt rá szükséged, a hőérzeted kifogástalan. Nálunk sajnos más a helyzet. Itt a Földön nagyjából mindenhol évszakok váltják egymást, szorgosan. Van tavasz, nyár, ősz és tél, máskor az északi és máskor a déli föltekén. Mifelénk az a szokás, hogy telente fűtünk, nyaranta jobbára szenvedünk a hőségtől, és csípnek minket a szúnyogok.
Szóval, telente jobbára gázkazánok adják a meleget, (ki tudja meddig még, mert előbb-utóbb elfogy majd a gáz). E kazánokat időnként cserélni kell, s ez zajlott le mostanában minálunk. Maga a csere nagyjából egy-két napig tart, ám olykor hónapokat kell várni a szerelőre, s ha ő már végzett, újabb hónapokig a beüzemelőre, előtte még a kéményes, majd pedig az elektromos szakemberre. Ők nemegyszer később érkeznek a hidegnél. Ez történt velünk is most, végül mégis boldogan jelenthetem neked, jó sokba került, de végre meleg van a lakásban. Minden jó, ha jó a vége, ám mindenképpen figyelmeztetnem kell téged: eszedbe ne jusson valaha is kazánt cserélni.
Soraimat ezzel zárom, jó utat kívánok továbbra is, a 80 ezer év utáni újabb találkozásunkig, Andrásod.
Utóirat: Erre persze, bármennyire is szeretném, nem merek ígéretet tenni.
