Kissé megkésve írok róla, Az alkalom: pontosan fél évszázad telt el azóta, hogy 1972. április 5-én örökre lehunyta a szemét. Ő volt a hazai sanzonéneklés megteremtője.
Medgyaszay Vilmáról van szó. Arad szülöttje volt, apja ezredorvos, anyja híres énekesnő, egyik felmenője a színész Megyeri Károly, igen, ő az, akinek csak egy kabátja volt, az is sárga, s akiről Petőfi megemlékezik A tintásüveg című versében. („Kari, Vigyázz!/Kedved majd követendi gyász…”)
Az ifjú színésznő 1903-ban lépett először a világot jelentő deszkákra. Egy évre rá a Király Színház szerződtette. A Kukorica Jancsit (János vitézt) alakító Fedák Sári oldalán kétszáz előadáson át ő volt a főhős szerelme, Iluska.
Később tapsoltak neki a Magyar Színházban, az Operettszínházban és a Nemzetiben is. 1907-ben Nagy Endre a Modern Színpad Cabaret-hoz csábította. Ott és akkor vált költészetünk egyik legfőbb népszerűsítőjévé. Ady, Babits, Karinthy, Szép Ernő megzenésített verseit adta elő, Bartók– és Kodály-dalokat énekelt. A varázslatos, temperamentumos, csodás hangú, minden tekintetben vonzó művész ezernél is több dalból válogatott műsoraiban.
Íme, egy csokor belőlük: