Ferikém, ölellek a születésnapodon! A kilencvenhatodik! (Bocsánat, csak most látom, előre szaladtam…) Akárhogy is, Kilencvenöt év! Csodálatos!
Nagy ajándék a sorstól, hogy ismerhetlek, hogy emlékezhetek veled töltött órák, napok, boldogemlékű Ludas Matyi-béli évek sorára. Kiállításaidra, dedikálásokra. A mosolyodra, a szavaidra, mindenre, ami veled kapcsolatos, mindenre, ami sajdikos, egyszeri és utánozhatatlan.
Köszönet a barátságodért, hogy nap mint nap láthatom rajzaidat, mindannyiszor, amikor az íróasztalomhoz ülök, köteteidet, albumaidat könyvespolcomon, olvashatom ajánlásodat („Münz Andrisnak, bajtársamnak, szeretettel”), és újabban a leveleidet a számítógépemen.
Miénk vagy, tiéd vagyunk. Mindannyian.
Andris
