Négy óra mindösszesen. Rövid utazás Agárdról Székesfehérvárra, majd vissza. Vonattal, autóbusszal. Indulás, érkezés. Impressziók. Pillanatfelvételek. Üzenetek, jobbára írásban, házfalon, ajtón, kerítésen. Elszomorítók, jobb kedvre derítők.
Agárd, állomás. A-terv: ha minden rendben. B-terv: „Lift meghibásodása esetén”. Korrekt tájékoztatás. 😊
Még mindig Agárd. Napsugár pub… akárcsak én, ő is szebb/jobb napokat látott. ☹
Ó…ó…ó… Applikáció! Agitáció! Úton Fehérvár és a digitalizáció felé. 😊
Fehérváron. Múltunk dicsősége és jelenünk valósága. Egy szőnyegen árulnak. 😊
Beszállnék a visszafelé induló vonatba. Ajtójaj-ajtóbaj. Még szerencse, hogy van másik…☹
Gárdony, állomás. Csábítanak ezek a vadkovászos pékáruk…
…ám hiába. ☹
Hát… ízlés kérdése… De nyilván nem létezhetett szebb egy ilyen dinónál – a társdinó szemében 😊
Kerülj elő, Bellácska! Szorítok neked, lesz még örömünnep a Batsányi utcában. 😊
Még egy ház? Még több rezsi? ☹
Agárdon, újra, közel a buszmegállóhoz. Nemrég még fantasztikus fagylaltot mértek itt. ☹
Két lépésre azért ott a vigasztalás: van élet fagyi nélkül is, avagy édesség nem vész el… 😊
Hazatérés. Voltam, ahol voltam. Láttam, amit láttam. Éreztem, amit éreztem. Maradtam – se több, se kevesebb. Négy óra az életemből. Holnap újra nap. Lehet akár jobb is, de legalább nem rosszabb. Reménykedem.
