Valami véget ér, valami elkezdődik. Egy korszak lezárul – fájdalmasan. Egy újabb követi – jó esetben. Korszakok? Erős túlzás. Életszakaszok, így helyesebb. Jó eset? Kiderül… Hinnem kell benne.
És lám, blogféleség születőben.
Elhatározás van (könnyen ment), cím még nincs (nehéz szülés). Találó legyen. Kifejező. Vonzó. Szellemes. Gondűző. Reménykeltő. Mert a remény éltet, a remény hal meg utoljára. (Nemrég hallottam: „remény hal”. Milyen íze lehet…?) Legyen továbbá Érthető. Éltető. Egyértelmű. Na jó, kettő. Találó, egyben mosolyfakasztó: „Ez igen! Münzi csillogó szelleme!” Már megint. Még mindig. Rendben, nem mai gyerek már. Annyi év, amennyi. Optimista mégis. Szóval nem egyszerű. Sorjáznak az ötletek.
GARÁZSMENET – garázsba tart a busz, remízbe a villamos, nem szállít már utast. Hát… nem túl vidám. ŐSZI VETÉS – nagyképű, és ki tudja, az idők során mi kel ki belőle? …FUSS EL VÉLE! – így, három ponttal előtte, egyértelmű utalás, jaj! NYÁRUTÓ, ŐSZELŐ, TÉLIDŐ – mi lesz ebből, csupa-csupa időjárás-jelentés? Az évszakhoz képest hideg… meleg… ónos eső… hófúvás… özönvíz… aszály… napozással vigyázni, UV-sugárzás, fényvédő faktor!… deres már a határ, öltözzünk rétegesen… Nonstop orvosmeteorológia? ŐSZÖM TAVASZÁN – na, ez már tíz éve sem volt igaz… TÚLÉLŐTÚRA – régi lemez, akkor már inkább REMÉNYFUTAM – ez is egy korábbi kötetem címe… TÉRDKORSZAK – minden a porckopásról. Alcímnek: Nyuggerblog – szomorú. Alkonyblog – szomorúbb.
Nem hajt a tatár. Alszom még rá egyet… vagy többet. Alvászavar garantálva.
Azután egy reggel erre ébredek:
ÖTÖDIK NEGYED
– Mi ez? – ízlelgetik majd. – Valami matek-becsípődés? Meglehet. Vállalható, akárhogy is.
2021. április 6. kedd,13 óra 37 perc
Ekkor tudom meg, hogy megszűnik, jobban mondva már meg is szűnt a Kisenciklopédia című évfordulós rovatom egykori munkahelyemen, a Nők Lapjánál. A döntésről mintegy véletlenül értesülök, az Új Seprű (jól seper?), úgy látszik, nem tartotta fontosnak, hogy közölje ezt velem. Legalább telefonon, legalább együttérzést mímelve.
Meglehet, igaza van: minek? Korszellem. Koromnak szól, éveimnek. Nem is értem, miért fáj. Amerre csak nézek, így megy ez mostanság: kiöntve fürdővízzel gyerek. És, hová lettetek, elbocsátó, szép üzenetek? Titeket is elbocsátottak?
Fájdalmas a pillanat, mégis megihlet. Nem vágyott ihlet ez.
In memoriam Kisenci
Éltél nagyjából harminc évet. Magam az utóbbi tizenötben írtalak-szerkesztettelek. Ez idő alatt nem volt olyan hét, lapszám, amelyben ne jelentél volna meg. Közel nyolcszáz alkalom, szünet nélkül, legalább hétszáz életrajz, arra érdemesek születésének-halálának kerek évfordulóján. Megszámlálhatatlan óra, munkában, boldogan.
Kerestek, olvastak a lapban. A Lapban. Szerettek, szerettelek. Ennyi.
Ennyi?
A szokásos három, évfordulós életrajza már nem kerülhetett az olvasók kezébe. Yehudi Menuhiné (105 éve érkezett az életbe), Janikovszky Éváé (95 éve látta meg a napvilágot), Ottorino Respighié (85 éve hunyt el). Mellettük még ezt az alábbi részletet is a lap 16. heti számába szántam.
Krimijubileum
180 éve, 1841. április 20-án jelent meg az első detektívtörténet, A Morgue utcai kettős gyilkosság (Edgar Allan Poe).
Edgar Allan Poe 
Lugosi Béla a filmváltozat plakátján
A bűn, a bűnözés sokkal-sokkal régebbi persze, itt él velünk, mióta világ a világ. Elkövetők és elszenvedők, csalók és kárvallottak, gyilkosok és áldozatok. És legendás bűnüldözők, detektívek, fiktívek meg nagyon is valóságosak, amatőrök, hivatásosak. Könyvek lapjairól, filmekből léptek elő, rettegettek és dörzsöltek, szeretni valók és utálatosak. Sherlock Holmes, Hercule Poirot, Miss Marple, Maigret, Kojak, Columbo, Magnum, Derrick meg társaik. És jönnek újabbak, lesz dolguk, nem kétséges…