Ma 50 éve,1976. február elsején hunyt el Münchenben a Nobel-díjas német fizikus, filozófus, korszakos zseni, a mag- és atomfizika egyik legkiválóbb kutatója.
Würzburgban érkezett az életbe, 1901. december 15-én.
Édesapja híres nyelvészprofesszor volt. Ő Münchenben érettségizett. néhány évvel később rakétaként indult fizikusi pályáján, gyümölcsöző kapcsolatban állt Niels Bohrral (a dán Nobel-díjas fizikust még diákként ismerte meg). Heisenberg kidolgozta „a kvantummechanika göttingeni formáját”. 1927-ben, 26 évesen már a lipcsei egyetem professzora volt. Megfogalmazta a Heisenberg-féle határozatlansági relációt, megállapította, hogy a proton mellett a neutron az atommag alapvető része. Felfedezése filozófiai szempontból is jelentős volt. 1929-ben megadta a ferromágnesesség kvantumelméleti magyarázatát. 1932-ben a mag- és atomfizika területén elért eredményeiért Nobel-díjjal tüntették ki. Bizonyos új kutatások szerint nem akarta, hogy a nácik atombombához jussanak, ezért tudatosan zsákutcába navigálta az általa vezetett német atomprogramot. 1946-tól az újonnan alapított Max Planck Fizikai és Asztrofizikai Intézetet vezette.