A latin szerető

Egyoldalú volt az ismeretségünk. Én ismertem Ő hírességét, igaz, ebben embermilliókkal kellett osztoznom. Ő viszont nem ismert engem. Más kérdés, hogy eme ismeretlenségemben neki is osztoznia kellett cirka az egész emberiséggel. És akkor még az elmúlt századokban előttünk éltekről nem is beszéltem. És az utókorok majdani Földlakóiról (ha lesznek egyáltalán) végképp nem. Őrá persze, legalább egy ideig még emlékezni fognak (a filmjeire gondolok). Én pedig az Örök Ismeretlen, szolidan irigykedem is rá. Marcello Mastroianniról van szó.

A mai napon, szeptember 28-án született, éppen 100 éve. Egy asztalos fiaként, akiből világsztár lett. A Róma közeli Fontana Liriben jött világra. Később Torinóba, majd Rómába költözött a család. A II. világháború végén német földre, munkatáborba hurcolják a nácik. Szökött, bujkált. A béke kezdetén egy római filmvállalatnál könyvelősködött, de építészetet meg közgazdaságtant is tanult. Az egyetemi színkörben partnerei között találni Giulietta Masinát is. Visconti fedezte föl, jobbára klasszikusokban játszott nála. Filmes indulása az 50-es évekre tehető igazán. A valódi ismertséget a Fehér éjszakák (1957) hozza meg neki, és az 1959-es Az édes élet című Fellini-filmmel ért fel pályája zenitjére. Drámai és vígjátéki szerepekben egyaránt csillogott. Későbbi nagyszerű filmjei között ott van a Nyolc és fél, a Róma, a Ginger és Fred, Az éjszaka, a Válás olasz módra, a Napraforgó, A pap felesége, A nagy zabálás. (Sándor Pál Miss Arizonájában is remekelt.) Felesége, Flora Carabella színésznő mellett számos szeretője volt, így Catherine Deneuve (Chiara nevű lányának édesanyja), Jacqueline Bisset, Faye Dunaway. A lista állítólag korántsem teljes.

Az örök hódító hetvenkét évesen, 1996. december 19-én, Párizsból indult el a föntebb említett, fájdalom, még őrá is váró korlátozott halhatatlanságba.