1955-ben, tizennégy évesen, elsőosztályos középiskolásként valósággal beleszerettem Szilviába.
Szolnokon történt, a Szigligeti Szinházban, alig öt percnyire a kollégiumunktól (huszonhatan aludtunk egy szobában, emeletes vaságyakon). Első ízben láttam előadást, a Csárdáskirálynő volt műsoron. Elkápráztatott. Szilvia szinte egyenesen nekem énekelte:
„Hajhó,hajhó…
Messze délen zordon hegyek ölén…
Hahó,hej, hó,hej…
Ott születtem, onnan jövök el én…”
Szóval beleszerettem. Ott, azonnal. Lelkesedtem, meséltem aztán az élményt, fűnek-fának, mígnem egyszer valakitől ezt hallottam. „Ez semmi, látnád csak egyszer Pesten, Németh Marikát!”
Sor került erre is, később.
Németh Marika… Ma 100 éve Pécsett látta meg a napvilágot. Ragyogó pályát futott be, Jászai Mari-díjas operett-énekesnő, színésznő, primadonna lett, a Fővárosi Operettszínház örökös tagja.
Az Országos Színészegyesület színiiskoláját végezte el. Pályáját a Vígszínház társulatának tagjaként kezdte. Egy évad után a Művész Színházhoz pártolt. 1949-től mondhatta magát az Operettszínház művészének. A publikum nagy kedvenceként, különösen a Lehár- és Kálmán-operettekben csillogott. Glavári Hanna volt A víg özvegyben és Liza A mosoly országában, Szilvia a Csárdáskirálynőben, címszereplő a Marica grófnőben, emlékezetes Fedóra Palinska A cirkuszhercegnőben.
Neve külföldön is márkaként forgott, mindenütt szívesen látott sztárként lépett föl, főként Ausztriában és Olaszországban, de tapsoltak neki Hollandiában is. Az ott élő magyarok imádták Kanadában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában. 1964 és 1969 között az NSZK-ban játszott, előbb Koblenzben, majd Kölnben. Ezután ismét a Fővárosi Operettszínház csillaga lett. Számos nagy sikerű filmben (Mágnás Miska, Díszelőadás, Falusi idill, Fuss, hogy utolérjenek, A koldusdiák) láthattuk.