180 éve, 1844-ben, ezen az októberközepi napon született Friedrich Nietzsche német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus, költő. Mindenkor vitatott gondolkodó volt. Akárhogy is, sok művészre, szerzőre hatott, és örökül hagyott velős mondásait máig olvassuk, idézzük. Egy csokorra való közülük.
Ha életünknek megvan a „miértje“, akkor majdnem minden „hogyanját“ el tudjuk viselni.
Mindenki önmaga számára a legtávolibb.
Az ember a saját rossz lelkiismeretével jobban boldogul, mint rossz hírnevével.
Az emberek könnyen összetévesztik a zavarosban halászó embert azzal, aki a mélyből merít.
A magányos ember a magányban önmagát zabálja fel, a tömegben felzabálja őt a többi. Tessék választani!
Néhányan nem tudják, milyen gazdagok, egészen addig a napig, míg meg nem tudják, milyen gazdag emberek lopnak tőlük.
Ha a világnak célja volna, már biztosan elérte volna.
Néhány ember csak a saját halála után születik meg.
Aki előtt csillogunk, azt szívesen tekintjük napnak.
Lehet-e tragikus egy szamár? Amiért elpusztul terhe alatt, melyet sem hordani, sem ledobni nem képes.
A bizonyosság őrjítő, nem pedig a kétely.
A hit nem mozdít el hegyeket, hanem éppenséggel hegyeket tesz oda is, ahol nincsenek.
A bosszúban és a szerelemben az asszony barbárabb a férfinál.
Minden elmúlik, minden visszajön; így forog örökké a lét kereke.
Ki túl soká kíméli magát, azt végül a kímélet betegíti meg.
Rosszabb, ha hallgatunk; minden elhallgatott igazság méreggel telik.
Nem volna szabad megengedni, hogy a szerelem lelkiállapotában bárki életre szóló döntést hozzon.
A mester humanizmusához tartozik, hogy tanítványait óvja önmagától.
Az asszonyok nagyon is köthetnek barátságot férfival; ám nem árt egy kis fizikai ellenszenv, ha őszintén ki akarnak tartani a barátság mellett.
Aki szörnyetegekkel harcol, ügyeljen, nehogy közben szörnyeteggé váljék.
