Életünk dolgai

180 éve, 1844-ben, ezen az októberközepi napon született Friedrich Nietzsche német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus, költő. Mindenkor vitatott gondolkodó volt. Akárhogy is, sok művészre, szerzőre hatott, és örökül hagyott velős mondásait máig olvassuk, idézzük. Egy csokorra való közülük.

Ha életünknek megvan a „miértje“, akkor majdnem minden „hogyanját“ el tudjuk viselni.

Mindenki önmaga számára a legtávolibb.

Az ember a saját rossz lelkiismeretével jobban boldogul, mint rossz hírnevével.

Az emberek könnyen összetévesztik a zavarosban halászó embert azzal, aki a mélyből merít.

A magányos ember a magányban önmagát zabálja fel, a tömegben felzabálja őt a többi. Tessék választani!

Néhányan nem tudják, milyen gazdagok, egészen addig a napig, míg meg nem tudják, milyen gazdag emberek lopnak tőlük.

Ha a világnak célja volna, már biztosan elérte volna.

Néhány ember csak a saját halála után születik meg.

Aki előtt csillogunk, azt szívesen tekintjük napnak.

Lehet-e tragikus egy szamár? Amiért elpusztul terhe alatt, melyet sem hordani, sem ledobni nem képes.

A bizonyosság őrjítő, nem pedig a kétely.

A hit nem mozdít el hegyeket, hanem éppenséggel hegyeket tesz oda is, ahol nincsenek.

A bosszúban és a szerelemben az asszony barbárabb a férfinál.

Minden elmúlik, minden visszajön; így forog örökké a lét kereke.

Ki túl soká kíméli magát, azt végül a kímélet betegíti meg.

Rosszabb, ha hallgatunk; minden elhallgatott igazság méreggel telik.

Nem volna szabad megengedni, hogy a szerelem lelkiállapotában bárki életre szóló döntést hozzon.

A mester humanizmusához tartozik, hogy tanítványait óvja önmagától.

Az asszonyok nagyon is köthetnek barátságot férfival; ám nem árt egy kis fizikai ellenszenv, ha őszintén ki akarnak tartani a barátság mellett.

Aki szörnyetegekkel harcol, ügyeljen, nehogy közben szörnyeteggé váljék.

Friedrich Nietzsche