Fél éve, napra pontosan fél éve, tavaly december 4-én történt. Mentő vitt rohanvást Székesfehérvárra, a megyei kórház kardiológiájára. Előtte szokványos volt a reggel, korai keléssel, séta Millával, érkezés haza. Már erős mellkasi fájdalommal. De nem szaporítom a szót, mesélje el a hetekkel a később a Nők Lapjában (2021/10, március 10.) megjelent írásom:
December 8-án, kedden Abonyi Tibi barátunk hozott haza autóval a kórházból. Csütörtökön már írtam Lazarovits Szilvi valahai szerkesztőtársamnak a Kisenciklopédiával kapcsolatban.
„Drága Szilvi!
Már itthonról írok, ez az első „munkanapom”. Megvan a három Évfordulós, akik szerepelnek majd a 2. szám Kisencijében: Albinoni, Blaha Lujza és Csákányi László. Remélhetőleg holnap már átküldhetem a teljes oldalt. (Az utóbbi hét történései alapján mostantól csak remélni tudok…)
Szép, hosszú zárójelentéssel és mindenféle instrukcióval bocsátottak haza a kórházból: mit igen, mit ne, mit és mennyit reggel, mit délben, mit még este, merre-meddig stb. Alkalmasint majd elmesélem Nektek az egész történetet. Egyelőre csak annyit, hogy a szerencsén-balszerencsén múlik szinte majdnem minden.
Sok puszi, Andrásnak ölelés, Münzi”
Fél éve történt, pontosan fél éve. Ha úgy vesszük, féléves lettem. Fél gyertya, fél tortán…