Gombok és évek

Fenti címmel jelent meg ez a tárcám a Meglepetésben.Most utólag, megkésve illesztem be ide, a bejegyzéseim közé. Így már nem hiányzik. (De vajon hiányozna? Remélem, igen.) Szóval, jobb későn, mint soha. Írásom szereplői, Klári és János is ezt gondolhatták. Meg még azt: ezerszer jobb lett volna előbb, fiatalon, szabadon, szerelmesen.

Nyár volt, surrogtak a kerekek az aszfalton. Emlékszik, hogyne emlékezne. Nyomták a pedált, tempósan, mindketten. A lány egyszer csak elévágott, visszanézett, nevetett. „Legyőzlek!” – ezt látta az arcán.

– …És akkor –félpercre, percre, – azt hittem, legyőztelek.

Az asszony szeme az övét kereste. Azt akarja tudni, emlékszem-e, gondolta a férfi. Teljesen nyilvánvaló, erre kíváncsi. Várja. Elvárja. Hiszen, alig csak negyven év telt el azóta. Szeretné, ha emlékeznék arra a kirándulásra. Ezért fogott ebbe a történetbe.

– A bányatóhoz mentünk… vagy csak a szőlőbe…? – szólalt meg végül.

– Egy csudát! A tisztásunkra. A kiserdőbe. Azt hittem, emlékszel.

Azt hittem” – mondta, de nyilvánvaló volt, hogy ezt gondolja: „Azt reméltem”.

Emlékezett, nagyon is jól emlékezett a férfi. Mindennél többet jelentett neki ez a lány. Az az akkori lány. Ez a mai asszony.

– Hát persze, a kiserdőbe. Hoztál is magaddal valami plédet.

– Vittem…

Igen – idézte föl magában újra –, elhúzott mellettem a biciklijén. Ám aztán én is felpörgettem a tempót. Csak nem hagyom magam legyőzni! Egy lánytól!

– Visszaelőztél. – Némi szemrehányás érződött az asszony hangjában.

– Vissza.

– Már akkor sem tudtál veszíteni.

– Akkor nem. Csak később. Erre meg neked illenék emlékezni, Klári.

Az asszony elfordította a fejét. Emlékezett, persze hogy emlékezett. A döntésére. A választására. Arra, hogy esztendőre máshoz kötötte az életét. Igaz, lehetett volna határozottabb ez az ember. Mutathatta volna egyértelműbben, mit érez. Mindegy. Bánta már, hogy előhozakodott ezzel a biciklis kirándulással. Pedig mennyire örültek egymásnak, amikor délután, itt a klinikán egymásba botlottak. Negyven év után. Éppen itt. Ő már régóta Pesten él, a Jánost meg ide utalták be kivizsgálásra. Hihetetlen, hogy így találkoztak. A sors akarta, nem vitás.

A társalgórészben, tévézés közben látták meg egymást. Rajta köntös volt a hálóinge fölött, János sötétkék melegítőben. „Milyen férfias, sportos még ma is! Bele tudnék szeretni újra.” – nézte az asszony, és áldotta a szerencséjét, hogy elment a fodrászhoz, mielőtt szerdán befeküdt volna erre a kis műtétre, amely már a Covid előtt esedékes lett volna. Milyen jó, hogy kényszerűen mostanra maradt!

Azonnal félreültek egy távoli folyosóra. Beszéltek, vég nélkül beszéltek. Volt miről. A negyven év! Család, itt is, ott is. Gyerekek, unokák, egyiküknél a következő éppen most készülődik a világra. Munka. Siker, kudarc. Egészség. Szülők, a szüleik, egyikük sem él már. Tanárok. Élők és holtak. Barátok. Alig néhányan maradtak otthon, hasonlóan a férfihoz, a szülővárosukban. Igen, a városka, a hegyek óvó-ölelő karjában! Utcák, házak, szerelmük kulisszái.

Az asszony fejében mindvégig ott járt, szívében ott élt az a kirándulás. A pléddel, a kerékpárokkal. Szóba hozta. Nem kellett volna.

Most menteni próbálta hát, ami menthető.

– Szóval rám vertél vagy ötven métert, mire az kiserdőhöz értünk…

A férfi nem érzett büszkeséget.

– …leheveredtünk a plédre. Megcsókoltál…

A másik az órájára pillantott.

– Be kell vennem a gyógyszerem, Klári. Holnap reggel kezdődik a tánc. A vizsgálatok…

– Hogy megkereslek, János… annyiszor gondoltam rá.

A férfi csak nézte. Egyetlen szó nélkül.

– Jártál azóta ott…? A kiserdőben…

– Többé soha. Amúgy, éppen most, vágják is azokat a fákat. A gázárak…

– Ma már nem azt a blúzt venném föl…

– Miféle blúzt? Nem értem.

– Szóval, akkor én még féltem tetőled. Helyesebben magamtól. Vagyis mindkettőnktől.

– Hogy jön ide a blúz?

– Hát úgy, hogy hátul gombolódott. És direkt azt vettem föl. Ma már másképp csinálnám.

– Én pedig másképp szeretnélek. Hogy megtartsalak… A kórteremig… elkísérhetlek?

Sokáig nem jött álom a szemükre. Az asszony azokra a fákra gondolt, arra, hogy kivágják őket. A férfi meg az asszony hálóingére. Vajon van-e, s ha igen, milyen lehet a gombolása?