Kánikulában, fűtésszámlák.
Szolgáltató számláz, Szolgáltatott (Kiszolgáltatott) fizet. Sokat. Többet, mint amennyire számított. Sokkal többet.
Drágán betárolt földgázzal fűtöttünk novemberben, decemberben, januárban, februárban. Csakhogy kevesebbet, mint amennyi várható volt, mert takarékoskodtunk, ráadásul az Égiek jóvoltából, emberbarát telünk volt, enyhe. Tehát maradt még abból a pánikdrágán vásárolt gázból, azt az árat kell fizetnünk ma is, hiába vesztegetik ma sokkal, sokszorosan olcsóbban a világpiacon, nincs mese.
Egyre-másra érkeznek a hírek, hogy érkeznek a számlák, horror összegekről. A szakértő a tévében próbálja (hasztalanul) elmagyarázni nekem (nekünk), hogy mitől annyi az amennyi, miért jobb havonta leolvasni a gázóra állását és telefonon (e-mailen?) bediktálni a nekünk diktáló (ki)szolgáltatónak. Az átalányt fizetők meg jobb, ha megismerik az mindentudó-mindenható úgynevezett jelleggörbéket.
Őket (minket) arra biztat, hogy tisztánlátás végett bátran forduljunk a szolgáltató ügyfélszolgálataihoz, ott majd megtudjuk, mi mit jelent a számlán, Csak halkan jegyzi meg, hogy az ügyintézők ugyan tudják, amit tudnak, de nem mindegyikük rendelkezik kellő pedagógusi adottsággal, mi pedig, szellemi ártatlanságok, tán kissé butácskák is vagyunk olykor.
Rendben. Kiokosodunk előbb-utóbb. A gázszámlákra addig is javaslom mottóként: