Nevezetes évforduló: ma 220 éve, 1804. december 2-án koronáztak császárrá Bonaparte Napóleont.
Háborúzott, győzött, veszített. Száműzték Elba szigetére, visszatért, de megverték Waterloónál. Szent Ilona lett a végállomás. A vég állomása.
Mindeközben elmélkedett is. Sokszor beletrafált, olykor melléfogott
Íme:
A trón csak egy egyszerű szék, ami bársonnyal van beborítva.
A fenségestől a nevetségesig csak egy lépés van.
A háború 90 százalékban információ.
A legbonyolultabb, s ezért a legértékesebb tulajdonság a döntésképesség.
A körülményeket én alakítom!
A politikában tilos bármit visszavonni, meghátrálni, vagy elismerni, hogy hibáztunk.
A háborút általában a katonák nyerik, a hadvezérek pedig hasznot húznak belőle.
A politikában ismeretlen fogalom a szív, csak a fej számít.
A legnagyobb erkölcstelenség az, amikor valaki olyan dologba fog, amihez nem ért.
Egy népet csak úgy lehet vezetni, ha jövőt mutatunk neki. A vezető: reménységmondó.
Ha békét tudnék kötni, arra jóval büszkébb lennék, mint a katonai sikerek révén szerzett kétes hírnévre.
Csak a korgó gyomrok forradalma veszedelmes.
A politikában a hülyeség nem hátrányos helyzet.
Sose szakítsd félbe az ellenséget, ha éppen hibát követ el.
Csak én, csak én tehetek bukásomról. Én voltam saját magam legnagyobb ellensége balsorsom egyetlen oka.
A történelem egy csokor hazugság, amiben többen megegyeztek.
Az ember becsvágya olyan eszményi közönséget teremt magának, amelyet úgy hívnak: utókor.
Jobb a békesség. – Pardon, ezt én szoktam mondani, mon empereur.