Sokoldalú művész volt, kétszeres Kossuth-díjas szobrász, modern szobrászatunk úttörője. Debrecenben látta meg a napvilágot, ma 145 éve. 1881. január 10-én. 1905-ben orvosi oklevelet szerzett, később, 1905 és 1907 között, Párizsban festeni és mintázni tanult. Az ógörög, egyiptomi, sumér és asszír plasztika volt rá a legnagyobb hatással 1908: Firenzében járt tanulmányúton. Idehaza kiállításokon vett részt, első sikerét a Táncolók című reliefjével aratta.
Az I. világháborúban katonaorvos volt, idővel, a két világháború között, kisplasztikák mellett több nagyméretű szobrot és síremléket is mintázott. A párizsi világkiállításról a Grand Prix-vel tért haza. Művészete a magyar hagyományban gyökerezik, remekei magán- és közgyűjtemények máig nagy becsben tartott kincsei. Köztéri alkotásai szerte az országban láthatók: Győrött Szent Istvánlovas szobra, Baján Jelky András, Kaposvárott Rippl-Rónai József, Debrecenben Petőfi Sándor és Móricz Zsigmond emlékének tisztelgő munkája. Évtizedeken át, egészen 1958. július 20-án bekövetkezett haláláig a budapesti Százados úti művésztelepen élt és alkotott.