Francia költő, Metz szülötte. 1844. március 30-án jött világra. Jómódú polgárcsaládba érkezett. Jogot hallgatott Párizsban, ám aztán elcsábította az irodalom és a lump, bohém művészek élete. Első verseskötete (Szaturnuszi költemények) 1866-ban jelent meg. Négy évre rá megnősült. Feleségéhez írja A jó ének költeményeit. Alig egy év múlva, találkozott Arthur Rimbaud-val, és bele is szeretett költőtársába. Viszonyuk még a szabadelvű művészeket is felháborította. Verlaine több ízben bántalmazta, majd elhagyta feleségét. Időközben született fiának sem viselte gondját. A két barát Belgiumban és Angliában utazgatott, ám viszonyuk egyre feszültebb lett. Rendszeresen vadul veszekedtek, végül Rimbaud közölte: betelt a pohár, szakít. A részeg Verlaine ekkor rásütötte revolverét. Szodómia és súlyos testi sértés vádjával két év börtönnel sújtották, a rács mögött vallásos témájú verseket írt. 1875: hívő katolikusként szabadult. Próbálta Rimbaud-t jó útra téríteni – verekedés lett a vége. 1881: kötet született vallásos verseiből, Jóság címmel. Alkoholistaként, nyomorban, betegen halt meg, ma 130 éve, 1896. január 8-án.
A HOLD A FÁK KÖZT
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan, ág zörg,
és mindenütt
hangok remegnek…
Ó, hogy szeretlek.
A tó sötéten
őrzi hideg
tükrén az ében-
árnyu füzet;
szél jaja rezzen…
Álmodj, szerelmem.
Maga a kék menny
ereszkedik
a csillagfényben,
mely gyöngyeit
szikrázva szórja…
Isteni óra!
(Szabó Lőrinc fordítása)