Ma 170 éve, 1855. április 9-én jött világra Nyitrakozmán (ma Kuzmice, Szlovákia). Újságíró, költő volt, a 19. század végének egyik legjelesebb lírikusaként, a magyar szimbolizmus egyik előfutáraként jegyzik. Édesanyja Zmeskál Judit, szlovák cselédlány volt (a kisfiú 3 éves korában elhunyt). Apja testőrtiszt, nemesi család sarja elmulasztotta fiát törvényesíteni.
Fölserdülvén, az ifjú tanítónak szegődött úri családokhoz. A bánsági Dentán beleszeretetta művelt, szép Bakálovich Emmába. A vonzalom kölcsönös volt, ám a lány nem vállalta a szegénységet. Reviczky később Budapestre költözött, költői nevet akart szerezni magának. Újságírói állást kapott. 1878-ban a Pesti Hírlap színházi kritikusa lett, anyagi gondjai mérséklődtek. Beleszeretett a nagy színésznő Jászai Mariba, verseiben Rezedának nevezte.
Tüdőbajt kapott, barátai révén az Adriai-tengernél keresett gyógyulást.
Szebbnél szebb versei mellett nagyszerű esszéket is írt. Műfordítással is foglalkozott például ő volt Baudelaire első magyar fordítója. Későbbi remekei: Anyag és forma, Balladajárvány. Nagyra tartotta Aranyt, Mikszáthot, rajongott Tolsztojért és Turgenyevért. Apai örökség című regényében kritizálta a dzsentrik erkölcsét. Helen, Selyembogár és Margit szerencséje című műveiben bemutatta a gazdagok gőgjét, szívtelenségét.
1889. július. 11-én, 34 évesen, a tüdőbaj vitte el.
Rövid, küzdelmes, örömtelen élet adatott neki. Tünő ifjuság című versében ezt írta:
Tengődve élek a rideg valóban,
Mióta lelkemet nem áltatom.
Nem azt sajnálom, hogy mindig csalódtam:
De hogy már többé nem csalódhatom!