Ma 260 éve, 1759. április 14-én hunyt el Georg Friedrich Händel, a barokk zene egyik óriása. Érdekesség, hogy nem volt teljesen felhőtlen a gyerekkora, mert igencsak meg kellett küzdenie apjával. A család feje ugyanis nem akarta, hogy zenész legyen a fiából. (Jaj!) Nyilván jó szándékból, de ez nem menti. Úgy gondolta, e pályán kevés kenyér jutna a gyerek későbbi családjának, vajból meg hozzá, egyenesen semmi. Ő viszont elhivatott, eltökélt volt. Emellett leleményes. Hangszert csempészett fel a padlásra, és ott ismerkedett, játszott vele, titokban. Tanult, készült az életre. Lebukott-e? Nem tudom. De tény: a kis Händelből körülrajongott zeneszerző lett, az oratórium mestere. Nemcsak kenyérre, de kalácsra is futotta.
Tanulság? Nem baj, ha szót fogadunk apánknak. Feltéve, hogy jó az a szó, amit meg kéne fogadnunk.
