A tények és a legendák, gyakorta feleselnek egymással. Gondoljunk csak a történelemre. Vegyük példáulOliver Cromwell életét. Épp ma 425 éve, 1599. április. 25-én született meg.(Ez tény.) Miként az is, hogy nemesi származékként jött világra, a család egyetlen fiúgyermekeként. Az angol polgári forradalom kimagasló alakja volt, a kérészéletű Angol Köztársaság Lord Protectora. (Tény ez is.) Élete első negyven évében kevés köze volt a politikához, tanulmányai végeztével szülőföldjén gazdálkodott. (Újabb tény.) 1642-ben a véres angol polgárháborúban indult politikai és katonai karrierje: a parlament hadseregének vezéreként. (Tény.)1644-ben döntő győzelmet aratott I. Károly király fölött. (Cáfolhatatlan.) Az uralkodót 1649-ben lefejezték. (Szomorú, de igaz.) Kikiáltották a köztársaságot. (Tény.) Később jó és rossz tetteket egyaránt elkövetett Cromwell. Megítélése ezért máig vegyes. Jótevőt és szörnyeteget is látnak benne egyszerre.
És most jöjjön egy legendagyanús dolog is Cromwell életével kapcsolatban. Nemrég olvastam, hogy a família egyetlen fiúgyermeke és a későbbi, tragikus sorsú Stuart király, I. Károly már gyerekkorukban ismerték egymást. És bunyóztak is, ahogy ez lenni szokott ebben a korban. Egy ízben aztán orrvérzés is lett a dologból. Állítólag a leendő királyi orr tört be. Így volt? Nem így volt? Annyi biztos, hogy később fővesztéssé fajult a konfliktus…
De ez az orrvérzés! Igaz volna? Kitaláció? Lehet benne valami? Nem is kevés? Így történt, vagy éppenséggel másként? Vagy sehogyan? Itt állok hát, a legteljesebb bizonytalanságban.
Akárhogy is, azt azért tényként kell elfogadnunk, hogy orrvérzésnek könnyen fővesztés lehet a vége.