Kedveseim, Mindannyian!
Ismét elrepült egy év, és újra kívánhattunk egymásnak meghitt, szép karácsonyt, no meg boldog, békés, leginkább pedig élhető új esztendőt, elfogadható egészségben.
Nemrég (névnapomon) hívott egyik egykori tanítványom (immár tizenháromszoros nagypapa…), kérdezte, hogy vagyok, mondtam: remélem, jól. Mármint, ebben a hitben leledzem. Majd rögtön visszakérdeztem (illendően, ám tényleges kíváncsisággal), hogy ő miként van. „Időarányosan“ – válaszolta.
Tökéletes látlelet.
Létlelet.
Rám nézve is az.
Tavaly, ilyentájt jártam az esedékes kardiológiai kontrollon, s a főorvos úr azzal bocsátott haza, hogy egy év múlva kell újra mennem. Hacsak… nem jön közbe valami.
Mint annyiszor máskor,újra eszembe ötlött drága Nagymamám vissza-visszatérő mondása: „Jövőre, ha élünk…”.
Nos, hát kívánjunk egymásnak (túl)élhető, örömteli pillanatokban bővelkedő újabb esztendőt, békében, egészségben. Abban a reményben, hogy mindezt jövő ilyenkor is elmondhatjuk majd egymásnak.
És még valami. Egy rövidke koncert. Négy csodálatos ember játszik-énekel. Csodálatos versekre írt csodálatos-dalokat. Megkönnyeztem.