Mármint egyetlen bejegyzésben két ember. Két ismert ember. Két világszerte körülrajongott ember. Napjainkig. És ezután is. Időtlen időkig, ne legyenek kétségeink. Örök értékeket alkotó két ember. Egy zeneszerző férfi és egy romantika virágkorában regényeket író hölgy. Kortársak voltak, mindössze egyetlen nap híján öt esztendővel előbb jött világra egyikőjük a másiknál. Akár egy iskolába is járhattak volna, ha… ha ugyanazon ország szülöttjei. Nos, ez nem adatott meg nekik.
Ludwig van Beethoven és Jane Austen. Róluk lesz szó, takarékosan bánva a betűkkel. Azért, számos más mellett, azt is megtudhatjuk róluk, milyen szerepet kapott egy zsámoly a zenetörténet óriásának életében, mint ahogy azt is, vajon beteljesült-e szerelme a kritikai realizmus író úttörőjének.
Kezdem a korábban születettel.
Ludwig van Beethoven
Ma 255 éve, 1770. december 17-én született. Micsoda élet! Tizenhat évesvolt, amikor megismerte Mozartot, és élete alkonyán bemutatták neki a tizenkét éves Liszt Ferencet. Flamand származású zenészcsaládba érkezett, Bonnba, Németországban. Akkor kezdett zongorázni, amikor még csak zsámolyra állva lehetett képes rá. Apja Mozartéhoz mérte tehetségét. Bécsben aztán éppen a Nagy Előd fogadta tanítványául, de csak néhány órát vehet tőle, mert édesanyja meghalt, s ő hazakényszerült. Lelki-testi bajok kínozták akkor. Waldstein gróf vette védőszárnyai alá, így újra eljuthatott Bécsbe, ott ezúttal Haydn, majd Salieri lett a tanára. Kezdetben zongoravirtuózként jeleskedett (hol volt már a zsámoly…), és csak 1800-ban tartotta első komoly zeneszerzői estjét. Balszerencsés volt, az idők során egyre rosszabbul hallott. Ennek ellenére sorban születtek fantasztikus művei, szimfóniái, zongoraversenyei, szonátái, hegedűversenye, operája, a Fidelio, a Missa Solemnis és A távoli kedveshez című dalciklusa. Többször megfordult Martonvásáron. A „halhatatlan kedveshez” írott leveleinek az egyik Brunszvik-lány is lehetett címzettje. Végül soha, senkit nem vezetett oltár elé. 1827. március 26-án hunyt el.
Jane Austen
Tegnap volt 250 éve, hogy 1775. december 16-án világra jött.
Máig a legolvasottabb angol írónők, egyike. Nyolcgyerekes családba született a hampshire-i Steventonban. Édesapja a község lelkésze volt. Jane már tizenkét évesen írogatott, huszadik évében járt, amikor első regényeit papírra vetette. Többnyire a középosztály életét ábrázolta. Róla magáról vajmi keveset tudunk, mert hagyatékának gondozója sajnos majd minden nyomot eltűntetett magánéletéről. Műveiből, élete lexikonszerű tényeiből csak következtethetünk az igazi Jane Austinra. Csupán remélhetjük: a beteljesült szerelmet is megismerhette. 1801-ben egy hampshire-i férfiú megkérte a kezét. Igent mondott, ám egy nap múlva visszatáncolt, a háttérben egy szerelem állhatott, ám az illető, akiért a lány szíve dobogott, korán meghalt. (Akárcsak Beethoven, ő sem házasodott meg soha.) Apja halála után szűkösen éltek, később helyzetük valamelyest javult. Nagyszerű művei: Értelem és érzelem („Írta egy hölgy”-ként jegyezte.), Büszkeség és balítélet („Az Értelem és érzelem szerzőjétől.”), Mansfield park, Emma. Betegség kínozta, mégis rendületlenül dolgozott. (A mi nagy-nagy szerencsénkre.) 1817. július 18-án távozott az élők sorából.